Református Kollégium, Kolozsvár, 1888

14

köznapinál kiválóbb tehetség adatolt. De örvendek tisztem elnyerésén azért is, mert megtanultam én is. hogy az életben, ba lelkűnkben gyakran űr támad, megnyugvást hozó megelégedést, magasabb rendű, fölemelő élvezetet nem a kényelem s a nagy javak kinálta, rendszerint keserű utóizzel járó gyönyörök nyújtanak, hanem a nehéz munka, mely folyton új és erősebb küzdelmeket kivan.

E téren pedig oly munka kínálja élveit, melyhez szívemet, lelkemet. egész valómat igaz szeretet kapcsolja. Hála és köszönet érte azoknak, kik az óhajtott örömet élveznem megadták! Hála és köszönet mindenekfelett a mélt. Elöljáróságnak, a tek. tanári karnak, mely megkedveltetve velem a pályát, midőn mélyen lekötelező támogatásával oda hatott, hogy a főtiszteletü egyházkerületi közgyűlés a hirdetett tanszékre méltónak Ítélt, módot, nyújtott, arra is, hogy szolgálataimat éppen azon intézetben tehessem, mely nekem tanuló-éveimben nem csak a szellemi, de az anyagi tápot is adta; mely nekem valóban „Alma Materem“, s mely iránt, táplált hálaérzetem is csak munkára serkentő genius leend előttem

A tanári kar, tanáraim hosszú éveken át, a mennyi alatt, minden gyarlóságot elrejteni nem lehet, midőn tagjai díszes sorába fölvenni méltatott, egy drága kincset: az önbizalmat, a hitet erősítette meg én bennem S ki az az erős, ki nem érezte soha, hogy nélkülözhetetlen a táplálék a hitnek is, önnönmaga iránti hitének? Én hiszem, hogy azok is, kik valóban erősek s erőiket érezik, látják, nem egyszer vannak olyan helyzetben, mikor hosszas és mélyen beható munka s többszörös kísérlet sem hozza meg a kívánt és várt eredményt és sikert, mikor a sikertelenség okozta lehangolt- ságban túlszigoru kritikát alkalmazva önmagukkal szemben, hitük, önbizalmuk meginogna, ha azt őszinte barátok biztatása nem támogatná jóakarattal. Oh, szükséges a jóakaró bátorítás éppen úgy, mint az erős kritika: ha ez lenyesegeti a fattyúhajtásokat s körül tekintőbb munkára ösztönözve felületességtől óv ; amaz lankodó erőnket felújítja, mint virágot az öntözés s nehéz feladatunk megoldására segitő-kezet nyújt. S ha van valahol helye a kettőnek, egymással karöltve, úgy elkerülhetetlenül szükséges mindkettő e pályán. Mert tanítni előirt paragraphusok rendelele szerint sikerre nem vezetett és nem fog vezetni soha.

Mit tanítványaink sajátjává kívánunk tenni, azt nem elég csak