Református Kollégium, Kolozsvár, 1887
Iskolai évet bezáró beszéd. Tartotta 1888. junius 24-én Dr. Töröli István, igazgató tanár. Méltóságos Elöljáróság! Mélyen tisztelt Közönség! Kedves Ifjúság! Kötelességem s szivem szerint állok e helyen. Az öröm, szeretet és hála érzelmei zsonganak keblemben, midőn a lefolyt iskolai esztendőre visszatekintek. Olyan év zárul be néhány pillanat múlva, melyet kollégiumunk történelme a legritkábbak között fog emlegetni, s melyet nevezetessé, örök emlékűvé tett ő Felsége, a koronás magyar király I. Ferenez József uralkodónk legmagasabb látogatása. Az uralkodók látogatása mindig kitüntető, mindig lélekemelő és bátorító. Nekünk sokszorosan az. Századok korlátainak összediilését éreztem és láttam én abban, hogy ő Felsége közöttünk megjelent. Az új idők szellemének nyilvánulása volt ez. Azé, melyben a Felséges uralkodót hű magyar népének szeretete öleli körül, és a melyben ő Felsége e szeretetért bizalmát adja zálogul. E bizalom vezette ő Felségét kollégiumunk megtekintésére 1887. szept. 23-án d. u. 4 órakor Tisza Kálmán miniszterelnök, br. Jósika Sámuel főispán és Albach Géza polgármester urak kíséretében. A gondnoki kar, tanári testület és az ifjúság nevében Gyarmathy Miklós, kollégiumunk algondnoka a belépő uralkodóhoz ezen szavakat intézte: „Felség! Fogadja kegyesen az ev. ref. kollégium hódolatát!“ A gondnoki kar és tanári testület általános bemutatása után a belső udvarra lépő királyt többszörösen ismételt éljenzéssel fogadta ifjúságunk. 0 Felsége érdekkel kérdezősködvén a kollégiumunkban levő osztályok száma és népessége felől, megjegyezte, bogy szép ifjúsága van intézetünknek.
