Református Kollégium, Kolozsvár, 1887

10

megemlékeznek intézetünkről. Özv. br. Bánffy Ádámné, hadadi br. Wesselényi Mária ő Nagysága megboldogult férje iránti kegyeletes érzületétől indíttatva, a három nagy ünnepre legatiót alapított Válasz, utón. A Schilling család nem rég tett le 100 frt. alapítványt néhai Schilling János emlékének fenntartására. A folyó iskolai évben Schilling Teréz ő Nagysága, továbbá Schilling Rudolf kir. közjegyző úr újabb 100—100 írttal járultak ez alapítványhoz s ma már 3 darab 100 -100 frtos 4°/0-ot kamatozó magyar jelzálog nyeremény kötvény van kezünkben a boldog emlékű Schilling János nevén, mi a család kegyeletét dicséretre nem szoruló módon igazolja.

Ott van továbbá néhai Bányai Vitális hagyatéka, mely a legtisztább szívből származott, s mely az ügy tisztázása után hivatva van, hogy Bányai Vitális nevét legnagyobb jóltevőink sorában tiin- dököltesse.

Végre itt van özv. br. Bánffy Dánielné, Léczfalvi Gyárfás Anna ő Excellentiája, ki megboldogult férje és maga nevében, három ha: Dezső, Jenő és Ernő nevére 3000 frtos alapítványt tett magyar anyanyelvű szegény tanuló fiuk fölsegélésére, igy szólván az alapitó levélben : „Teszszük pedig ezen alapítványt annak hálás emlékére és örömére, hogy fenn megnevezett három fiunk, mint a kolozsvári ev. ref. főtanoda növendékei, kezdettől végig ezen főiskola falai között tanultak és nevelkedtek a jóban és Istennek jóvoltából ez iskolában végzett sikeres tanulásaik alapján értük ő bennök örömünket.“

Mily egyszerű, mily őszinte, mily igaz szavak! Régi idők emlékeit idézik föl lelkemben. Azokét, melyekben az özvegyek, szegény tanulók, professorok panaszára, segélykiáltására egy-egy főconsisto- riumi gyűlésen a Bánffiak, Bethlenek, Rhédeiek, Telekiek, főurak és tehetős nemesek vetélkedve ajánlották föl ezreiket, most egy tanszék felállítására, majd egy árvaház alapítására, most egy özvegyi alap megteremtésére, majd iskolai épületek fölemelésére.

Vájjon nem éppen most kezdődik-e ama régi jó idők szellemének felujulása? Vájjon nem Isten ujja mutat-é a már szinte koczkára vetett jövendő sötét homályába?... Az idő itt van már, midőn összetett és megfeszített erővel kell biztosítni az ősi alapon nyugvó intézetek jövendőjét. Az idő itt van! Csak emberek, a hazának, a magyarságnak, az ev. ref. anyaszentegyháznak emberei kellenek ide, kiket az Isten nagy és nemes lélekkel áldott meg, s kik az idők je-