Református Kollégium, Kolozsvár, 1887
leit megértvén, a szegény tanulók sorsának enyhítése mellett az intézetek közszükségeit belátván, minden irányban hozzák meg áldozataikat, hogy e korszak nagy versenyében, szivök szerette intézeteik, helyükön szilárdul megállhassanak. Ezeket várja, ezeket hívja, ezeket kéri az ev. ref. anyaszentegyház. Én remélem, én hiszem, hogy eljönnek ők. És midőn a formák kikerülésével itt, a nyilvánosság előtt, uj alapítóinknak elöljáróságunk legmelegebb, leghálásabb köszönetét fejezem ki, a jövendő iránt táplált hitemet szilárd meggyőződéssé érlelve zárom be az 1887/8-ik iskolai évet.
/