Református Kollégium, Kolozsvár, 1886

11

oldaluság, mint a nyelvet egyedül a gondolkodó ész szüleményeként tekinteni és vizsgálni'?... Hiszen, ha a dolog igy állana, teljesen elvesztené értékét a mondás, hogy t. i. az ember csak egy nyelven tudhat igazán, azaz: anyanyelvén, mert ezt nem csak érti, hanem érzi is. Természetesen nem értem itt azon szerencsétleneket, kik túlságos üvegházi nevelésben részesülvén, anyanyelvűken js csak egy elszigetelt körben használatos nyelven hallanak, melyből hiányzik az erő, zamat és zománcz s kik már kora gyermekségükben 3—4 nyelvet tanulnak az anyanyelv mellé, melynek eredménye az lesz, hogy nyelvérzékök teljesen elvész s mire felnőnek, sok nyelvet beszélnek ugyan, de egyet sem tudnak.

íme, ilyen szellemben gondolkodtam én akkor, midőn fölhívtak, hogy egy azelőtt magán-nevelésben részesült előkelő iíjat a magyar nyelv- és irodalomban oktassak. Természetes, hogy legelőször is az irály és a költői nyelv sajátságaival kellett megismertetnem. Azonban mindjárt az első napokban megdöbbenve tapasztaltam, hogy növendékem a nyelv erejével, zamatjával, tőről metszett tömör kifejezéseivel teljesen ismeretlen s a szavak finomabb árnyalatai s különösen a nyelv zenei sajátságai iránt mi érzéke sincs. E körülményen annyival inkább bámultam, mivel növendékem zeneértő vala.

Napokig goudolkodám a módon, melylyel segíteni lehetne valamit. Végre abban állapodtam meg, hogy Arany „Toldi“-ját fogom fennhangon olvastatni miközben alkalom nyílik úgy a népies, mint a müköltői nyelv megismerésére, s másfelől a nyelv zengzetességét, lágyságát, szóval minden szépségeit is bemutathatom. De ki írja le bámulatomat, midőn tapasztalául, hogy növendékem a „Toldi“ nyelvén egy szót sem ért s előtte e nyelvnek minden bája értéktelen, mert hiányzik hozzá az érzék. Valóban, bár Európa minden müveit nyelvét beszélte s mesterei a legnagyobb külföldi irók müveivel is megismertették, mégis szántam ez ifjú lelket, ki elől lélektelen vezetők elzárták a nyelvek egész szellemét s csak a puszta héjjal terhelték meg emlékezetét Még jobban bámultam, midőn kifejezé, hogy el sem képzelheti, hogy az egyes szavak és a kedély vagy a természeti hangok között valami összefüggés lehetne. Nevetett, midőn emlitém, hogy az éghajlat, az illető tartomány természeti fekvése» hegyes vagy lapályos volta is felette nagy befolyással van a nyelv-