Református Kollégium, Kolozsvár, 1886
12 re — de, mint zeneértő, határozottan kinevetett akkor, midőn állítani merészlém, hogy a nyelveknek és ezek közt különösen a magyar nyelvnek igen szép zenéje van. Zene hangjegyek nélkül! Ez már valami különös lehet! Azt még csak elismerte, hogy pl. a hexameternek van valami nagyon egyhangú zeneféléje — de hogy miképpen versenyezhetik egy nem zeneértő költő egy olyan hangszeren, mint pl. a magyar nyelv egy Sebastián Bach, Chopin vagy Wagnerrel, arra felette kiváncsi volt. Láttam, hogy itt gyökeres orvosságra van szükség, holmi elő- itéletekkel vegyült tudatlanság ellen; s egyszersmind felismertem azon szikkadt lelkű nyelvmesterek hatását is, kik annyi lényt tesznek szerencsétlenné az által, hogy nyelvérzéköket megbénítják. Elhatároztam tehát, hogy ezen lehetőleg segítek s különösen megígértem, hogy a nyelv zenéjéről s a rythmusi ecsetelésröl bővebben beszélek s példákkal fogom bebizonyítani, hogy mi minden finom árnyalatot lehet kifejezni sokszor csak egyetlen kis szócskával is Legelőször is felemliték előtte egy pár véleményt a nyelv eredetét illetőleg s köztök a Lugosi theoriáját is, mely szerént a görög nyelv azért oly szép és zengzetes, mivel Göröghon partjait minden felől a tenger csapkodja s a hullámok és tengeri szélvészek zaja viszhangzik a nyelvben is, Aztán figyelmeztetém nyelvünkben az igen számos hangutánzó szóra, a melyekről kétségtelen, hogy a természettől ellesett hangokból származtak. Felhoztam azt is, hogy némely nemzet inkább megközelítette az eredeti természeti hangot, mint a másik — s igy a természet egyik-másik mozzanatára tökéletesebb szavai is vannak. A német dón ne r pl. találóbb, mint a magyar dörög; ellenben a magyar szél kifejezőbb a Wind-nél. Csörög és csőröm pöl, cs orrán és csuppan, csepp, suhog, sóhajt, susog, zúg, zuhog, süvölt, sikolt, üvölt, ugat, sikong, vijjong s nyelvünkből még egy pár százra menő> mind ilyenek s ezek egyszersmind a nyelv zenéjének is elemei; a mennyiben nem egyebek a természet hangjainak, zenéjének utánzatainál. Nem hagytam emlitetlenül a nyelvnek egy némely olyan sajátságait sem, hogy pl. valamely gyorsan végbemenő cselekvényt (milyen a fény is) igen sokszor oly szavakkal fejeznek ki, a melyekben i hang van, mint egy megragadva a történés perczét. Blitzt.
