Református Kollégium, Kolozsvár, 1886

XIV.

Pályásatok.

Magyar irodalom.

A magyar irodalomból a következő ez. pályakérdésre „Kolozsvár irod. történelmi jelentősége a XVI-ik században“ két pályamunka érkezett be, „előre“ és „emlékezzünk régiekről“ jeligékkel.

Az előre jeligéjű V-ik sz. pályamunka 103 lapra terjed. Nyelve sokhelyütt annyira gyarló, hogy az ehhez hasonló kifejezések is. mint „az egész földet a maga számára gondolta teremtve lenni“ etc. gyakran előíordulnak benne. Szerző sok munkát használ fel; elég adatot hord össze, de ezeket kellő módon feldolgozni és ilyenformán egységes egészet adni: képtelen. A vége felé már annyira elhagyja ereje, hogy műve alig egyéb egy a Szabó Károly könyvtárából kiirt ántikváriusi kathalogusnál. A históriai háttér meg a kultur-történcl- mi vázlatok meglehetősen sikerültek.

Az emlékezzünk régiekről jeligéjű Vl-ik sz. pályamunka 54 lapból áll. Szerzője nagyjában szintén osztozik az előbb felsorolt hibákban. Ezenkívül a felfogásban és az előadási modorban sok olyas uaivságot árul el, a mi nemcsak azt bizonyítja, hogy neki magának még kevés gyakorlata van, mert hisz ez nem is lenne nagy csoda, hanem azt is, hogy eddigi olvasásai közben csekély figyelmet fordított az irodalmi müvek szorosabb értelemben vett formai oldalára. Művének eiö- és utószavai határozottan visszatetszést keltenek. Stylje különben valamivel könuyebb és magyarosabb, mint az előbbi pályamű szerzőjéé. Annyi adatot nem halmoz össze, mint társa, de az övéi felett aztán jobban is tud uralkodni és általában véve valamicskével élvezhetőbb átnézetet ad tárgyáról amannál.

Miudezeket összevetve a bírálók abban állapodnak meg, hogy szembetűnőbb előnynyel egyik pályamunka sem dicsekedhetik a másik fölött. Minthogy azonban mindkét pályázó sok szorgalmat fejtett ki és müveikből törekvés nyomai látszanak: bírálók a kitűzött jutalmat a két pályamű között egyenlően megosztatni kérik.