Református Kollégium, Kolozsvár, 1886
26 tott eredménynyel, — nem fejtegetem, de már eddig is tapasztaltam, hogy a tanulók nagy részének szüksége van utasításra, miképen tanulják a mathesist s hogyan foglalják el otthon az e tárgy tanulására szentelt órákat. A ki tud tanulni, bizonyára épen oly könnyen megtanulhatja a mathematikát, mint bármely más tárgyat s annak, hogy némelyek a felsőbb osztályokban teljességgel nem képesek a mathematika tanulására, lehet az elemi ismeretek hiányossága, személyes hanyagság vagy helytelen tanulási modor, — de semmi esetre sem valami különös mathematikai tehetség hiánya — az oka. Az alsóbb osztályokban pedig talán nagyon könnyűnek találjuk a mennyiségtant, nem fordítunk kellő gondot tanulására s e mulasztásunk később sokszorosan megboszulja magát: későn veszi észre a kevésbé szorgalmas tanuló mulasztása következményeit s azután, ha akarná is, nem képes helyre pótolni a hiányt. De a ki elejétől fogva rendesen foglalkozik a tárgygyal, példákat dolgozik: könnyen jut a szükséges ismeretek birtokába s tanulás közben nem ütközik legyőzhetetlen akadályokba. A mathematika tanítási módszerei közül hosszú ideig (előnyt adtak kollégiumainkban más tárgyak analógiájára a dogmatikus módszernek; s valóban, ha a tudomány rendszerét akarjuk megta- nitni, ez az egyedül helyes módszer. De ha azt akaijuk, hogy az ifjú bele élje magát a tudomány szellemébe, tanulmányaiból hasznot húzhasson, hogy a tanulás reá nézve észfejlesztő legyen, akkor nem szabályokat kell tanitnunk, hanem a tudomány eszméjét, lényegét s a tanuló fogja majd a gyakorlatból a szabályt levonni. A holt szabályok elrepülnek, idővel kivesznek a tanuló fejéből, de megmarad az, a mit a tanuló értelmes gondolkozás útján szerzett. S hogy e téren elég tájékozódást nyeljen, gyakorlatot kell szereznie s ezt a folytonos dolgozás útján éri el. —Tanítványaink nagy száma miatt nem jut idő, hogy minden tanórán mindenkivel dolgoztassunk s e hiányon úgy lehet segítni, ha egyfelől az órán fölvett feladatokat mindnyájan együtt dolgozzák s másfelől otthon minden héten egy pár órát forditnak a tanultak gyakorlására. A szóbeli tanítás czélja az, hogy a tanító megismertesse s megértesse tanítványaival a tananyagot. Fölvesz egy tételt, levezetteti, bizonyittatja s alkalmas példákkal felvilágosítja. Ennyi már elegendő is, — ha a tanítás elég figyelmes volt — hogy a tanítványok nagy része megértse s
