Református Kollégium, Kolozsvár, 1886

* v

19

fel nyel viliik e tulajdonát is, melyet méltán nevezhetünk szépnek, Ilyen pl. Vörösmartynál a cserhalmi Ütközet leírásából egy sor;

„Cseng, törik a fegyver, döbög a paizs, harsog az érezkiirt“, mely a csatazajt szerencsésen utánozza. Vagy Petőfinél: „Barangol és zúg, zúg az őszi szél“, „Csörögnek a fák száraz lombjai.“ stb.

Hogy mily szépen lehet hangutánzó szavainkat érvényésiteni, egyik legjobb példa rá Arany János „Hajnali kürtijének következő részlete:

Imitton-e? álombau-o?“

Hallék üvöltő hangokat, llonnét e hang? kürtszó rivall,

N y í a vadászeb és u g a t.

Csodálatos, mélyen ható Édes-fájós e kürtzene,

Keresztül búg csonton, velőn,

Miként ha sírból zengene.

Rá az eb is az oktalan Ösztönileg vonit, csahol . . .

Ez élesen, fennen kaczag,

De hosszú jajban végezi;

Az tompa böffenésivel Az alsó hangot képezi;

Közbú'l a többi nyí, vakog,

Üvölt, liuhol, búg a szava Közé a viszhang kerepel És a vadásznép nyers zaja. stb.

Ilyen forma példákban tüntetém fel a magyar nyelv szépségeit; s ezek után eljöttnek láttam az időt, hogy a nyelv és költői kifejezés tömörségeiről s a valódi gondolatról szóljak, mert tapasztalául, hogy növendékem, bár sok mindent olvasott, nem tud egy költeményt valóban élvezni. Fclhozám, hogy nem egyszer egy szóval többet lehet érzékeltetni, mint egy hosszú leírás által. így pl. Vörösmarty „Szép Ilonká“-jában :

„És ha láttál szépen nőtt virágot Elhajolni belső baj miatt:

2*