Református Kollégium, Kolozsvár, 1886
20 Úgy hajolt cl félvén a világot Szép Ilonka titkos bú miatt...“ az elhajolni szó, úgy szólván, az egész folyamatot kifejezi. A tömörség példájául szintén innen liozám fel a következő két sort: „A rövid, de gyötró' élet elfolyt: Szép Ilonka hervadt sír felé...“ melyben a lehető tömören, de mégis érthetően és szépen van kifejezve az elmúlás. így, lehetőleg mindent összpontositva kimutatni igyekezem, hogy mindazon sajátságok, melyeket röviden érintők, egy jó költeményben egyesülnek. Ezeknek ösmerete nélkül igazán egy költő sem élvezhető s nem különösen akkor, ha az embernek a hangulat és a költői gondolat iránt nines érzéke. Eölemlitém, hogy a leg_ több költőnek minden ereje a hangulatban áll, melyet az olvasóban felkölt s mely költeményeit átlengi s valami különösen lágy, simulékony és zengzetes nyelvet sugall. Ezek közé sorolám a többek közt Tompát is. Az igazi nagy költőknél azonban a nyelv erőteljesebb, tömörebb, gazdagabb, habár nem oly színes is. Innen van, hogy közön- ségök is kisebb s különösen a nőknél, kiknek nagy részénél az olvasás csak pihenés akar lenni, nem nagyoii kegyeltek. Rátértem azután a gondolat és az ötlet közt fennálló különbségre is és számos példában mutattam fel, hogy igen sok, általában nagynak tartott költőnek — pl. Heine — csak ötletei vannak. Az oly költeményekre, a melyek ihlettel vannak írva s gondolatokat tártai - máznák, alig hozhattam volna fel jobb példát a „MereugÖhez“ czi- mtinél Vörösmartytól. Ezt egészen szétbontva: nyelvét, compositio- ját, alakját s a rajta elömlő hangulatot lehetőleg méltattam s végül figyelmeztettem a következő helyekre: „Kinek virág kell, nem hord rózsaberket; A látni vágyó napba nem tekint; Kéjt veszt, ki sok kéjt szórakozva kerget: Csak a szerénynek nem hoz vágya kint. Ne nézz, ne nézz hát vágyaid távolába, Egész világ nem a mi birtokunk; A mennyit a szív felfoghat magába, Magunkénak csak annyit mondhatunk.“ stb. melyekben minden egyes szó egyszersmind egy*egy gondolat is.
