Református Kollégium, Kolozsvár, 1886

16

Haza | száll a | megtört | lélek,

Nő a | lombárny. . . | félek | félek . . .

Ilyen formán egésziti ki egymást gondolat, nyelv, érzék és alak. Ilyen formán válik egy valódi költőnél a nyelv — hogy ágy fejezzük ki magunkat — a gondolat zenéjévé, azzal a különbséggel, hogy a nyelv a legutolérhetetlenebb zene, mivel minden egyes hangnak szavakban is kifejezhető értelme van. Szóval, mig a közönséges értelemben vett zene túlnyomóan csak érzékeinkre hat, s eny- nyiben kissé egyoldalú, a nyelv az érzelmet és értelmet is egyaránt bírván, hangot adhat a képzetemnek is ; múltat és jövőt egyforma könynyüséggel vázolhat, festhet, leírhat, stb. stb. s mint ilyen tökéletes.

Hogy a nyelvvel mennyire lehet festeni, elégnek tartottam Vörösmarty „Salamonijából e két sort felhozni:

És az év jár; sárga koszorúját Veszti, váltja a komor vadon . . .

melynek olvasásakor azon kívül, hogy megértjük belőle, hogy az őszt tavasz váltotta fel: lelki szemeink elé még egy egész képsoro. zat csoportosul.

És igy, mint egy hatalmas fegyvert, megcsillogtatván a nyelv egy-egy szépségét, rá mertem térni a nyelv zenéjére is, a mint az a különböző költőknél előfordul. Már előbb sejtetém, hogy a költőnek itt is nagy előnye van, mert szépen csengő és természeti hangokat utánzó szavakon kívül, segítségére van a rythmus, méret és rím is. E mellett különösen nagy szolgálatokat tesz a mértékkel használt alliteratio, melyben nyelvünk szintén nagyon gazdag s melyben a tudósok az ős-költészet maradványait vélik feltalálni. Erre nézve sok példát hoztam fel régi közmondásainkból, mint pl. az ismeretes „Szabad péntek, szabad szombat, szabad szappanyoz- ni“ stb. A figyelmet azonban különösen Arany Jánosra hívtam fel, mint. a ki legnagyobb művészettel és mérséklettel tudja költeményei közé elvegyiteni az alliteratiokat, a melyekkel aztán nemcsak a csengést segíti elő, hanem fest és jellemez is.

Példákat mutattam fel gyengébb költők müveiből, hogy bébi-