Református Kollégium, Kolozsvár, 1886
ba, hogy aztán majd, midőn élni kezdenek, arra ébredjenek fül, hogy az a világ, melyben egész multjok gyökeredzik, a melyben lenniök és szerepelniük kell: előttök egészen — idegen! Átláttam azonban azt is, hogy növendékemnek is lehet valami igaza. A ki már a világ-irodalom legjelesebb müveit üsmeri s a nagyobb nemzetek irodalmáról jó alapfogalmakkal rendelkezik; nehezen fog Kölcseyben, Bajzában vagy Garayban gyönyörködhetni. Úgyde éppen ezért kell vala mindenekelőtt ezekkel megismerkednie, mert ilyen formán az eredmény az lett, hogy a fennebbi költőket nem élvezhető, mert az olvasott remekek után kicsinyeknek látszanak; Petőfit, Aranyt, Tompát pedig egyszerűen nem érthető, mert egyfelől a nyelv is idegen volt, másfelől a nemzet gondolkodásmódjából, traditioiból egészen kiszakittatva: nem tudá magát azok benső világában feltalálni. Le nem Írhatom, hogy mennyire rosszul hatott reám mindez. Legközelebbi alkalommal, midőn nehány társadalmi kérdésről volt szó, nem is mulasztám el véleményemet e tárgyban is kinyilvánítani. Főlfejtém, hogy a világpolgáriasság ugyan a legszebb és legnemesebb eszmék közé tartozik, de a világért sem abban az érte- lemb n, a melyben közönségesen használatos. Nem abban áll ugyanis, hogy az ember minden kötelékekkel szakítva, egész életét csak az általánosnak, az emberiesnek áldozza fel, mert ha mindenki ügy tenne, csupán egymás iránti túláradó szeretetből egész fajunk kipusztulna. Valamint tehát a szó valódi értelmében vett világpolgár minden emberiségi czéljai mellett is hű marad családjához és nemzetéhez — mert mi egyéb a nemzet, mint egy nagyobb család? — ügy nekünk is, habár neveléslink és társadalmi állásunkból következő viszonyaink cosmopolitismusra vezetnének is, kiven meg kell maradnunk a család és nemzet kötelékei között. Az ásványok, nő. vények és állatok között is épp ügy megvannak az egyes nemek, fajok és azoknak számtalan ágazatai, s ha a természetben mindennek kell valahová tartoznia, az ember sem lehet kivétel, ila mégis megtörténnék, hogy valaki erőszakkal is kiragadja magát, a világ bosszúja sem marad el s az igy eltöltött élet többé nem is élet, hanem csak vegetatio leszen. llyes eszmecserékkel készitém elé lassanként a talajt a nemzeti eszmék s ezzel együtt a nemzeti költészet befogadására. Természetes, hogy a költészetet illetőleg legeslegelől: az ütemen kel-
