Református Kollégium, Kolozsvár, 1885
I. Igazgatói megnyitó-beszéd. ^Tartotta 1885- szeptember 5-ón Hegedűs István igazgató tanár. Egy régi bölcs fölveté e kérdést: Miben különbözik a müveit ember a műveletlentől? A válasz, melyet megadott, mély értelmű volt. Jó reményei által, feleié. Az uj iskolai év kezdetén e kiválóan keresztyén erény: a remény nevében üdvözlöm kolegiumunk tisztelt elöljáróságát, tanitó-karát és téged, nemes ifjúság! Mély értelmű jelszó : a „jó reméuy“. Henne rejlik a szerzett erők tudata, a becsületes munka sikerében vetett hit és a jövőnek, e szűlemlő örökkévalóságnak édes várása, jó feltétellel való befogadása. Édes hazánk, drága nemzetünk, izmosuk hittel, biztosabb reménynyel tör előre, a haladás végtelen mezején. Az országos kiállítás európaszerte a meglepetés és elragadtatás tapsait vívta ki. A testvérnépek, még a régi ellenségek is jöttek kezet szorítani hazánk ragyogó metropolisában nemzetünk nagyjaival, képviselőivel. Mi különbség van a 60-as évek reménye és most huszonöt év után, a nemzel mai reménye közt? Mintha csak a virághullás fényes korára emlékeztetett volna amaz, a dús gyümölcshozó ősz gazdagságára emez. A nemzet akkor világgá kiáltá, hogy élni benne ,van hit, jog és erő“. Ma megmutatá, [hogy van. Azonban homlokáról verítéket töröl le a nemzet, hogy munkája Titán élvezze a nyugalom édes perczeit. De a mélabús hangulat egy neme lepett meg ott engemet. A végtelen mező láttára elfogódtam.
