Református Kollégium, Kolozsvár, 1885
6 Fölvetém a kérdést: lesz-e képes az újabb nemzedék, a jobb, a kényelmesebb viszonyok közt finomabban növekedett nemzedék, a sorstól próbára tett azon nemzedék nyomába lépni, mely Magyar- ország újjászületésére annyit dolgozott, de mely rendre pihenni tér ? A nemzet értelmiségének jó nevelői: a középiskolák által felmutatott eredmény a szakértőt épen nem elégithették ki teljesen. Nem a büszkeség, az önérzet foglalá el lelkemet, de a hazafi gond árnyéka környékezett. Oh ez árnytól nem lehet soha ment, ki nemzetünk jövőjén csüng! A meglepetés szeretetre nem hangolta ele- neinket. A kor követelményei mind parancsolóbbak. A rendelkezés alatt álló anyagi erő mind szűkösebben támogatja szép terveinket, reform-eszméinket. Sok kívánni való van. Kivált a technikai képesség, a reális világ helyes felfogása és ismerete, a nyugati nyelvek tudása tekintetében sok a tennivalónk. Külső berendezkedésre nézve elöljáróságunk gyenge erejének megfeszítésével mindent megtesz. Az uj iskolai évre is merőben átalakított egy termet. Az együttlakás helyiségeit csinosabbakká tette és fájdalom, még nem bírta keresztülvinni, az egész tanodának vaságyakkal való bebútorozását, a fa- ágvak és ládák kiküszöbölésére vonatkozó terveit. Az ifjúság erkölcsi nevelése, szellemi munkaképessége sem felel meg azon nagy feladat terhének, melyet a nemzet helyzete a jövő nemzedék elé szab. Az iskolai munka az írásbeli dolgozatok értéke után ítélve a közös, és nagy versenyben eleshetünk. Most pedig, iskolai év kezdetén ujult bizalommal kell síkra szállani. A mily nyomasztó a kétségbeesés, oly ártalmas, sőt végzetes a könynyelmü önteltség, melylyel magunkat, intézményeinket páratlanoknak képzeljük. Ha a gymna- siumok, az ősi tradicziók alapján, szellemi örökség részeseivé vált gymnásiumok összemérik teljesített, munkáikat az ipar- és kereskedelem uj intézeteinek szorgalma, erélye és buzgalma folytán ujjá- ieremtett hatalmas iparos osztály által felmutatott eredményekkel... épen nincs ok dicsekedni a klasszikus műveltség áldásaival. Igen, mert a tanulás, a formálismus, az eleven, élő szellem hiányában nagyképüsködő könyv-műveltség még máig sem adta át a tért azon klasszikus műveltségnek, mely emberré nevel a szó nemes értelmében. A müveit emberiség egységes tradícióját, közös találkozó szentélyét látja a klasszikus népek irodalmában, művészetében, de a hol
