Református Kollégium, Kolozsvár, 1884

2

ni elfogult rajongás alább hagyott. Az élet utilismusa áttörte a múlt bástyái által védett falainkat.

Az akkori időben fejletlen magyar felsőbb oktatás nagyszerű haladást tett. A középiskolával egybe kapcsolt, bölcse Imi oktatás, mely egy egész egyén kiképzését czélozta, egy öntudatos jellem megteremtését hajtá végre: átterelődött a tudomány rohamos fejlődése folytán az egyetemekre. Szakadás jött létre a gymnasium és reáliskola között, mely máig is legkényesebb pontját alkotja közép és felsőbb oktatatásunknak.

A tantárgyaknak két fokon : egy szemléltető, egy eszméltető irányú tanitása hézagosnak, a tudomány jelen színvonalát el nem érőnek állittatik.

Az igazgatás megosztását az öszbangzatos fegyelem akadályának, az egyöntetű módszer fokozatos kifejlesztése gátjának tekinti az újabb gondolkodás, az újabb nézet.

Az 1883-ik évi XXX. tczikk az állam ingerentiáját oly kifogástalan állami jognak szentesité. mely mellőzhetetlenné tette a régi szervezet átalakítását. A közgondolkodás a nemzet összes szellemi erejét központositni törekvő állam felé nehézkedik ellenállhatatlan erővel. Minthogy nyelvünk, nemzetiségünk erősbödése, állami életünk védelme, alkotmányos életünk nemzeti jellege lön a hazafias áldozatkészség czéltáblájául kitűzve, melyre irányozzák a sziveket, lelkeket : ellenállhattak-e azon collegiumok fentartó hatóságai, melyek a magyar nyelv és nemzetiség veteményes kertjei, a múlt védbástyái által védett szent helyei valának a viharos századokban, melyekben a hatalom öntudatlan kapkodással rohanta meg az államélet legerősebb alapkövét: a nemzeti szellem egységes öntudatát ?

Nem, nem álltak ellen. Kik a protestáns ellenzék támadásait erre vélték: azok az állami hatalom uszály hordozói lehettek, de valódi harczosai sohasem. A protestáns ellenzék hevét, szenvedélyét, keserűségét a bizalom első igaz jele, a méltánylás első nyilvánulása elsimítja. De kénytelen vagyok az állami nevelés mintaországára: Poroszországra hivat kozni, melyben még a kormányhoz közel álló közegek is, mint közelebbről Schöne miniszteri tanácsos óvószózatu- kat emelték föl az ellen, hogy a szülék befolyását gyermekeik nevelésére az állam illetéktelenül absorbeálja az által, hogy az állami gé-