Református Kollégium, Kolozsvár, 1884
3 pezet lulvitt kifejlesztése az egvéu jogköréi mind szőkébbre .szorítja. Mintha csak az állami kultúra újabb ellenállhattál! fölényt gyakorló divatját sújtaná, melyet gondolkodás nélkül vagyunk hajlandók elfogadni. Lehet-e csodálkozni, ha az egyes eollegiumok, gynmasiumok egyéni jelleme kezd elmosódni és az omlatag múlt romjait kezdik széthurczolni, hogy ne bántsa a reform embereit? A protestáns iskolának sok drága hagyománya van. Az idő ellenállhatatlanul porlasztó ereje nem egyet méltán eltöröl, de félek, nehogy a Sibylla könyvek gyanánt annál drágábban vásárolnék meg azt, min köny- nyelmüen túl adunk. De hát az uj idő nem hozott e valamit, mi fölér azzal, mit elveszíteni vagyunk készek? A pessimismus sötét szelleme, hála istennek nem hervasztá eí kedélyem nyíló virágos kertjét: a reménységet. Hozott és pedig sokat. Ezt akarom egy pár szóval jellemezni, mert ezzel egyszersmind programmomat adom azon kiváló és általam legdrágább kincsként tekintett kitüntetés alapján nekem előlegezett bizalom viszonzásául, hogy az uj korszak kezdetének inauguratiójában csekély személyemnek oly fontos szerepet volt kegyes a méltóságos elöljáróság juttatni. Az elemi osztályoknak külön igazgató alá rendelése a legszerencsésebb reform, mely lehetővé leszi, hogy azon bámulatos fejlődést, melyefl^? !* ~Iügy tett, közvetlenül egy külön igazgató megfigyelhesse Körülményeinkhez képest érvényésilhesse a gymnasium- ra. előkészítő elemi osztályainkban. Az egységes gvmnasium ereje abban nyilvánul, hogy az individuális kezdeményezés sokszor kétes értékét közös mérlegbe veti; minden tanerő követkézetes egymásutánban kifejtendő működését szabályozza, a tantárgyak módszertani egymásutánját megszakítás és ugrás nélkül keresztül igyekszik vinni, a klasszikus oktatás módszeres alkalmazása által az alaki képzést tehető bevégzetté teszi, a fegyelem egyöntetűsége utján a széthúzó erők által gyakran helytelen irányba terelt ifjúi szellemet erkölcsi edző gyakorlatokon vezeti végig. Hiányozni fognak talán a nagy egyéniségek nagy alakjai, de oszlik az a nyirkos és ill-ott kietlen árny is, melyet egy-egv nagy alak fénye eltakart Az egyéni szabadság veszteni fog, megbecsülhetlen erejéből, a középszerűség érvénye emelkedik, mi egy mindent egy szinvonal1*
