Református Kollégium, Kolozsvár, 1884

16 eljes megelégedésének adott kifejezést. Nem mulaszthatom e helyről is kiemelni a főfelügyelet közegének méltányos eljárását, discrét tar­tózkodását ; de azért tanodánk elöljárósága — elvonatkozva a sze­mélyi tekintetektől — egyházkerületünk kormányzó testületé előtt tiszteletteljes, de erélyes felterjesztést tőn a kormány által kiadott. „Utasítás“ egy némely intézkedése ellen, melyek a főfelügyelet gya­korlásától igen könynyen a közvetlen beavatkozásra ragadhatják egy- egy túlbuzgó közegét, kinél a kellő tapintat vagy jóakarat nem adná meg a helyes irányt a főfelügyeleti jog gyakorlásának felfogá­sánál. De ha az illetéktelen beavatkozástól őseinktől örökölt hagyomá­nyaink óvakodásra intenek, nem mulaszthatom el kiemelnem kollé­giumunk újabb kormányzási rendszerének hatását egy évi tapaszta­lat alapján. Távol legyen tőlem a múlt tiszteletreméltó alkotását ki­csinyes bírálat alapján itéfni meg. termeszetem inkább a lelkesedés­re és bámulásra hangol, a kegyelet pedig épen az elösmerésre és méltánylásra indít; de, hogy az egységes vezetés az ifjúság erkölcsi nevelésére, összhangzatos fegyelmezére jótékony hatással van. tagad­ni nem lehet. Egy, mitől tartani lehet: a túlbuzgóság a kormány­zásban, a tulvitt ellenőrzés a szabadságszeretet fejlesztése körül, en­nek megnyirbálása, fékezése körül netán elkövetett tulszigoru eljárás. De a milyen a kor olyan a nevelés. Manap az állami adminisztrá- czió, az ország-kormányzás óriás gépezete, az egybefolyó kerekek egymást forgató hevedereknek rohamos futása, az egyéni felelős­ség sokoldalú ellenőrzés utján való korlátozása és ennek folytán csök­kentése, a tömeges összmüködés vastörvénye uj ideálját teremtik meg az embernek. Az egyéni kezdeményezés sokszor lángeszű nvil- vánulására alig nyílik tér. A korszellemre átalakító hatást nem gya­korolhatunk. Az teremt minket a maga képére. Ha tehát a régi em­lékek meg-meg szálljak a lelket és tépelődö gondolatokat keltenek, az egyéni szabadság absolut erejében vetett hit meg-megmozdul a belső fórumban: a kedélyben... ne hangoljon ez mélabus csügge- désre, kifáradt közönyre, nézzük az újkor erejét, nagyságát, mely a társadalom hatalmában bízik inkább mint az egyénben és a társada­lom nagy munkájára képessé tenni az egyént, abban hatalmas erő­vel felruházni: szép és nehéz feladat, és e feladat javarészét teljesí­tik a jó középiskolák. Nem szomorúan jellemző tüzmény-e csak.egy

Next

/
Thumbnails
Contents