Református Kollégium, Kolozsvár, 1884
17 oly középiskoláknál is. mini a milyen a mienk, hogy 260 beiratkozott ifjúból egy negyedszázad kimarad és pedig túlnyomó rész csak azért, mert bebizonyul a beható klasszifikálás alapján, hogy nem a gymnasimuba váló és kimarad vizsgálat előtt? Nem szomorú tüne- mény-e, hogy volt uszály, mely az egyik évharmadot 50 százalék elégtelennel végezte ? És kimerem mondani, hogy nem az ifjúság rosszabb, tehetségtelenebb, minden tekintetben, bár vannak a mi szántás-vetésünkre nézve is sovány esztendők, de az elbirálás részletesebb, behatóbb. Hálásan kell elöstnernem kartársaim lörhehetetlen szorgalmát és türelmét, hogy kollégiumunk jó hírnevének érdekében a kor színvonalát megőrizni közös egyetértéssel támogattak csekély erőmet. E gymnasium a tehetség és szorgalom versenytere, ki meg nem próbálja magát, ki ernyed a kívánalmak teljesítésében : az távozni kénytelen. Es fájdalommal kell konstatálnom, hogy az erkölcsi állapotok épen nem voltak kielégítők. A tanodái esküdtszék 18 ülése nem egy szomorú lárgygyal foglalkozott. Tivornyázásért egy ifjal tanácslóau kelleti elutasítani a tanodából, egy pár tanuló be sem várta a törvényes büntetés lejárását, az intézetet elhagyta. Még arra is volt eset, hogy egyik tanuló a másiknak pénzért dolgozta ki feladatát, a tanári rá akarván szedni. Ily tünemény az uti- lizmus oly megdöbbentő tanujele, mi .épen nem alkalmas arra, hogy az ifjúkor önzetlen, önfeláldozó jellemét magasztaljuk. Az élvsovár- gás oly kora gyermekkorba lenyúl, hogy idegen javakat elcserebe- rélni merészeltek egyesek, csakhogy magoknak egy kis nyalánkságot, henye mulatságot szerezzenek. Szinte félek, nehogy e kép, melyet rajzolok, azt a benyomást tegye mindazokra, kik szerető kegyelettel csüngenek az intézeten, mintha sülyedés. erkölcsi ragály tört volna ki e szent falak között. Épen nem! Csakhogy a benlakással járó fegyelem. az osztálytanítók által szabályszerűen gyakorolt erkölcsi ellenőrzés, az egységes igazgatónak az egészet áttekintő szemes figyelme behatóbbá teszi az erkölcsi felügyeletet, és nekem e helyről az az őszinteség kötelességem, mely nem a hibák elpalástolásával tetszeleg önmagának, hanem nyugtalan szeretettel aggódik az erkölcsi színvonal fen tartása ért. Mily jól esik e szomorú vonások mellett megemlékeznem arról, hogy egyes osztályok igazán leljes mértékben elérték a kívánt szinvonalt, hogy az érettségi vizsgálatra bocsátott ,, 9 Kolozsv. Kel'. Coll. Értesítő.
