Református Kollégium, Kolozsvár, 1883
28 Uralkodni a természeten! ez a jelszó, mely a harczra késztet, s a természet erőinek megismerése, inkább csak eszköz e czél eléréséhez. A meghatározott törvényeknek hódoló természeti erők rendelkezésünkre állanak, a nélkül azonban, hogy ezek szaporítása csak legkevésbbé is hatalmunkban állana; ha tehát czélunk ezen erőkkel munkát végeztetni, s ha e közben az észszerüséget sem tévesztjük szemeink elől, akkor első sorban az a kérdés merül föl, hogyan kell a természet nyújtotta erőforrásokat legczélszerübben használni fel. Bármennyire előhaladott legyen is a gyakorlati mechanika, bármennyire különbözők is azon gépek czéljai és szerkezetei, melyeket valaha létesített, egyet nem fog nélkülözhetni soha: a mozgató erőt, származzék ez akár az állatok izmaitól, akár a gőzök, vagy gázok feszitő erejétől, akár a folyók vagy patakok vizének, akár a levegőtenger aktuális energiájától, akár pedig a testek molekulainak egymáshoz viszonyított helyzetében rejlő potentialis energiának aktuálissá való átváltozásától. Az energia átalakulásának elvét ismerve tudjuk, hogy a földi erőforrások csaknem kivétel nélkül mind a naptól nyerik táplálékukat. A nap gőzzé változtatja az óceánok, tavak, folyók stb. vizét, a vízgőzök a levegőjénél kisebb fajsúlyúk lévén — fölemelkednek, alacsonyabb mérsékletü regiokba jutva lecsapódnak, s ezen helyzetükkel járó potentialis energiájuk esés közben aktuálissá változik, a leeső víz munkát végez, köveket gőrdit. partot szaggat, s az útjába állított vizikereket forgatja. A folyók vizének energiáját tehát úgy tekinthetjük, mint a nap hevében rejlő energia összehalmozását, s magukat a folyamokat, folyókat és patakokat pedig úgy, mint ereket, melyekben a nap heve gördül alá. A rendelkezésünkre álló erőforrások egyik legtekintélyesebbike a növényekben fölhalmozódott szén molekuláinak a levegőben levő oxy- gén molekuláihoz viszonyított helyzetéből származó potentialis energia, mely miután a növények atmospharánk szénsavát csak a nap melege és fénye mellett bontják szét szénre és oxygenre, szintén a naptól származónak tekinthető. Tehát a kőszénbányák sok ezer év óta elrejtett kincse, — mely a nap heve által növelt növények ma-
