Református Kollégium, Kolozsvár, 1882

74

tak: Szakács András és Bartha Imre s az emlékbeszédet tartotta: .Nagy Lajos Vili. oszt. tanuló.

Jelen tanévben az „ Önkópző-kör“ négy pályadijat tűzött ki a következő kérdésekre :

1. Adassák elő egy történelmi magyar nő jellemrajza. Jutalma Végh Arthur ajándékából 1 drb 20 frcos arany.

2. Egy aránylag absolut becsű elbeszélő költemény. Jutalma

5 frt.

3. Egy műfordítás (próza vagy vers). 1-ső jutalom 3 frt; II. jutalom 2 frt.

4. Adassák elő a gőzgépek története schematikus rajzokkal kisérve. Jutalma 5 frt.

Az 1-ső számú kérdésre a kitűzött határnapig beérkezett egy munka „Zrínyi Ilona jellemrajza“ czimmel „Fortes creautur fortibus et bonis“ (Horatius) jelige alatt. Szerző jellemrajz helyett száraz életrajzot ad s ezt is a Horváth Mihály „Zrínyi Ilona életrajza“ czimű munkájából irta ki, még pedig a forrás megnevezése nélkül. Ennélfogva e mű nem méltó a kitűzött jutalomra. A jeligés levélke megsemmisittetett.

A 2-ik számú kérdésre beérkezett két pályamunka: „Két szív“ „Szerettek, meghaltak“ (Thaly) és „A szeretet“ „A szerető szivet nem pótolja semmi“ jeligékkel. A „Két szív“ czimű b) I. számú pályamunka tárgya keresett és valószinütlen, s nyelve af- fektált és dagályos—tragieuma pedig oly erőszakolt és képtelen, hogy határozottan a nevetségesbe megyen át. Ezzel szemben „A szeretet“ czimű h) II. számú pályamű tárgya szép és egyszerű. Szerzője egy nehéz lélektani rajzot kísért meg, melynek megoldása meglehetősen sikerül. A kínálkozó hatásosabb helyeket nem igyekszik kizsákmányolni, s művében épen ezért nincsenek túlhajtott és erőszakolt részletek. Nyelve egyszerű és magyaros, de versetése sok helyütt gyenge, s néhol határozottan rósz. Mindemellett tekintve egyéb érdemeit: a jutalomra méltó. Az első jelig, levélkéje megsemmisittetett. A 11. sz. felbontatván, szerzőjéül Abonyi Árpád I. b. tűnt ki.

A 3-ik számú pályakérdésro beérkezett három munka, u. m.

c) I. szám alatt Schiller „Semele“ ez. egyfelvonásos színművének fordítása „Was ist ohne Liebe Ehre, Wass der Himmel ohne sie“ jeligével;

c) 11: sz. a. Fordítások franeziából „(Hőire ä Dien seid . son nom rayonne en ses ouvrages“ jeligével és

c) III. sz. ,a. Seidel „Das Glöeklein des Glückes“ ez. költeményének fordítása „Az élet álom: az valódi bölcs, ki ébren él, de mindig álmodik“ (Oalderon) jeligével.

A c) I. számú „Semele“ ez. fordításban az értelem legtöbb helyt híven vau visszaadva; de a versmérték sokszor sántít. Leguagyob