Református Kollégium, Kolozsvár, 1882

75

hiánya, hogy nyelve kevéssé költői, úgy hogy Schiller ragyogó szavai és zengzetes nyelve csak halványan tükröződnek vissza fordító művében. A c) II. sz. franczia fordítás kevés kifejezés kivételével megfelel az eredetinek s nyelvezete is elég jó. A c) III. számú S eidel-forditás sikerült s fordító maga is költői hangulattal adta vissza a költemény minden sorát. Nyelve jó úgyszintén a sorok menete is. Tekintettel arra, hogy Schiller „Semele“ -jenek fordítása több nehézséggel jár és nagyobb fáradtságot igényel, mint a más kettő közül bármelyik, a c) 1. sz. mű az I-ső, a c) 111. sz. all-ik jutalomra, a c) II. számú munka pedig dicséretre érdemesittetik. A c) 1. és c) III. sz. jeligés levélkék felbontatván, mindkettő fordítójául Damokos Ödön VI. oszt. tanuló tűnt ki.

A 4-ik számú kérdésre beérkezett egy pályamunka „Haladás a világ eszméje ' jeligével. Pályázó általában megoldja feladatát, de a részletekben sok a hiány és tévedés. Műszavai sokszor hibásak s rajzai nem tiszták és szabatosak, a mi pedig mind az érthetőség rovására történik. kjinthogy azonban a mű szorgalomról és törekvésről tanúskodik: jutalomra érdemes. Felbontatván a jeligés levélke, szerzőül Hartha Imre II. éves bölcsész tűnt ki.

Ezenkívül a f. évi május 3-án tartott önképző-köri zárünnopé- lyen szorgalmas munkálkodásokért jutalomban részesültek az önkép- ző-kör részéről: Hartha Imre a „Kemény" ez. ifjúsági lap szerkesztéséi'1 rt 2 írt, s mint jó szavaló 2 frt; Abonyi Árpád és Békési Géza 2—2 frt.; Mendel Farkas műfordításáért I frt. Me gdicsért ettek szavalataikért: Szakács András, Kodra Gyu- la és Heigel Albert; munkálkodásáért: Szabó .lenő.

A gr. Teleki S ám u el-féle pályadijalapból az év elején kitűzött pályázatok a következő credménynyel folytak le:

a) Magyai1 irodalomból. „Ismertessék Bethlen Gábor és udvara irodalomtörténeti szempontból.“ Jutalma gr. Teleki Sámuel alapítványából 21 írt 35 kr. Érkezett egy pályamunka: „et voluisso sat est“ jeligével.

Xyolcz írott ivro terjedő értekezés. Sok forrást említ, melyekből dolgozott, de adataikat nem használta fel kellően. Akárhány fontosabb részleten átsikamlik kellő méltatás nélkül.

Ott hol maga erejére szorul, gyakran elárulja gyengeségét, pl. Bethlen Gábort grófnak teszi meg (4. l.j. Pécsi Simon és Szellőzi Molnár prózáját, erőre és szépségre nézve Pázmánéval vete- kedőnek állítja (37. 1.).

A 17-ik században az utazásról, melyet a nevelés kiegészítő részének mond, nagy tájékozatlansággal szól s a Sopsi Csombor Mártonnak 1620-ban megjelent útleírását nem ismeri.

Nyolvo elég jó és folyékony, csak a kezdő és végző sorok érPál vázatok.