Református Kollégium, Kolozsvár, 1882

' ■■ ' .v\ V - ‘ ^

I.

Igazgatói megnyitó beszéd^Tartotta 1882. szeptember 6-án

Hegedűs István '

IGAZGATÓ TANÁR.

Mélyen tisztelt elöljáróság, nagy érd e mü hallgatók.

nemes ifjúság!

Midőn az intézet puszta csöndjét a visszasereglő tanuló ifjúság élénk zajongása, csengő nevetése, vidám zaja váltják fel újból: ez intézetnek, mely oly kihaltnak Játszók, visszaszáll élete, lelke.

Mert e collegiumunk lelke te vagy nemes ifjúság, ha az édes otthon di ága emléke feledhetetlen benyomásai mellett igazi tudo- mány-szomjjal, komoly törekvéssel és nem lankadó kedvvel térsz meg e falak közé. Odahaza a jó isten kegyelméből dús aratás jutalmazd meg szülőitek aggódó fáradozását, kitartó munkáját: óh, de lelkükhöz mennyivel közelebb jár az aggodalom, a reménykedés és esengő várakozás ti értetek, ti miattatok, kedves ifjak!

Aggódva várják: megszerzitek-e az erőtökhöz mért körben a s zellem azon képességét, a szív azon nemes indulatját, a jellem azon erősbödését, melynek teljes kifejlődését készíti elő az iskola. Hiszen a szellem minden csatára, győzelemre az iskolában fegyverkezik fői

Az élet végzetszerűen gázolja el azt, a ki fegyvertelenül lép a küzdelembe. A szerencse szeszélye, játéka kiszámithatlan ugyan: do megtörhetetlen jellemerővel ki lehet fárasztani, meg lehet hódítani.

Az életre itt készültök. Es az élet mind követelőbb lett. A moly mértékben hódítja meg az ember a természet erőit: azon mér. tékben növekszik szabadsága; de azon mértékben nehezebb azt használni, annál több önmeggyőzósre van szükség.

KoIozsy. ref. coll. ért.

í