Református Kollégium, Kolozsvár, 1882
2 Fortior est qui se, quam qui fortissima moenia vincit. A mai kor a szabadság kultusával tiindöklik, De jól monda a poraiban is áldott Sámi, hogy: „a szabadság kultusából kilép, a ki törvényt sért“. Collegiumunknak a múltról öröklött törvényei vannak, de « törvényeknél erősebb hagyománya, szelleme van. E szellem a szabadvizsgálódás szelleme, mely szabadságra növel; de nem a fejletlen és fegyelmezetlen szív szeszélye és változékony áramlata után indul, hanem munkaképes kitartásra, nem lankadó türelemre, el nem fogyó reménységre és rendületlen hitre szoktatja az elmét és szivet. E törvényeket tiszteljétek. A szív táplálék nélkül, melyet csak az elme válogathat meg helyesen, túlteng. Hány ifjúval megtörténik, hogy úgy jár, mint a fiatal Plessing, ki Weither keserveinek olvasása után elforditá arezát a ragyogó élettől. „A szeretet teljességéből embergyülöletet ivott és elégedetlen önösségében emészté fel saját értékét.“ Hány szüle siratja e pusztuló, e kárba ment értéket? Ide hozzák a szülék, nálunk helyezik el e drága kincset. Mi lelkiismeretes éberséggel őrködünk, de csak az önuralom ébersége tarthatja meg épen. Hol sok elme összeteszi tudását, sok szív összegyűjti hevét: az erkölcsi légkör tisztul, éltető, tápláló erőt nyer. Ez czélja az együttlakásnak, ez czélja kis társadalmunknak. Nemesre, jóra lelkesedés kell. A lelkesedés társas erény! Ne vegyétek közönyösen, ha ez erény veszőbe indul. Szokrates, a morális bölcsészet e lángeszű megalapítója egy alkalommal, mint feljegyezték, midőn a színházban, Euripides egyik színdarabjában egyik személy o szavakat mondá: „Legjobb az erénynyel felhagyni és bízni mentire“, fölindulva hagyta el a színházat, eképen fakadván ki: „Nevetséges dolog volna méltónak találni egy szolga megkeresését, ha elszöknék és az erényt veszni hagyni.“ Mai napság az önfeláldozás iránt kezd az érzék csökkenni. Az erény iránt a közöny terjedőben van. Soha se tűrjétek, hogy az erény mellettetek menjen veszendőbe. Ez intézet nemcsak a tudó-
