Református Kollégium, Kolozsvár, 1882
19 ház épen ez időtájt akart teljes erővel fellépni a király s nádorválasztás és az által a magyar alkotmányosság megsemmisítésére, de ma még biztosabban tudjuk. Elég lesz erre egy pár levelet idézni, hogy a dolog a maga ridegségében álljon előttünk. 1615-ben ugyanis a porta hajlandó vala Bethlen Gábort elhagyni, II. Mátyással alkudozni s kifejezte, hogy nem sokat törődik azzal, miképen fékezi Mátyás a magyar urakat. Mátyás e feletti ürömében következőleg irt rokonának, Albert her- czegnek: „Ha figyelembe veszsziik, hogy Magyarországot a mi felséges házunk örökjogon bírja, és a magyarok mégis ármánykodnak, libára electiot emlegetnek, nem tehetünk jobbat, mintha a várakat németekkel rakjuk meg, annyival inkább, mert a török ezt nemcsak nem bánni, sőt akarni látszik; igy féken tarthatjuk a magyarokat, megbüntethetjük a bűnösöket, s biztosíthatjuk Magyarországot családunk számára. A magyarok nagyon ki vannak merülve s elgyön- giilvo, a többi tartományok a béke után sovárogva, nem fogják őket segíteni; tehát nincs tőlük mit félni, akarják vagy nem, kénytelenek akaratunk előtt meghajolni s parancsainknak engedelmeskedni, mert különben, ha valamit mernének, nemcsak velünk, hanem a törökkel is meggyűlne a bajok. Itt van a rég várt alkalom német fegyveresekkel rakni meg a határvárakat, s biztosítani egyúttal Erdély birtokát is, a mely szoros összeköttetésben van a felső vármegyékkel; megbüntethetjük azokat, a kik a töröknél ármánykodnának ellenünk s sok minden más jót elérhetnének.“ Íme e századok porából előkerült bizalmas levelezés, minő igazolást nyújt a felkelőknek. E terv kivitelére azonban erélyes emberre lett volna szükség s az uralkodóház és a katholikus elem a hitéhez vakon ragaszkodó steyer ágbeli Ferdinándot szemelte ki e szerepre. A mily kívánatos volt az udvarra nézve Ferdinánd magyar királylyá választása, épen oly nehézségek állottak útjában. Hiszen az akkori mindenható miniszter Clesel is aggódva gondolt a választásra, mert a mint maga mondá : minden magyart megsértettünk, de egyetlen egyet sem nyertünk meg az udvar részére. Lényeges akadály volt még a nádori méltóság. Ennek befolyásától mindig féltek a Habsburg uralkodók J a mikor csak lehetett betöltetlenül hagyták e hivatalt. Üresen állt 2*
