Református Kollégium, Kolozsvár, 1877
17 Az ifjúságnak az ismeret-szerzés körül tanúsított évi magaviseletére nézve: örömmel nyilváníthatom, hogy — legalább a felsőbb osztályok növendékei közt: — igen csekély azok száma, kik év folytán indokolatlan óra mulasztás hibájába estek. De midőn ezen érdemét az ifjúságnak szívesen fölemlitem: másfelől el nem hallgathatom tanári karunknak azt a szomorú tapasztalatát, miszerint ifjaink teljesitik ugyan leczkejárási kötelességüket, de igen nagy azok száma, kik ezt nem a tanulmányok iránt való meleg érdeklődésből, hanem csakis azért teszik, hogy törvényeinkkel ösz- szeiitközésbe ne jöjjenek, s hogy tanulói pályájukon — jól rosszul — áteshessenek. Szóval, bár mennyire fáj, de ki kell mondanom a szomorú tényt, hogy érettebb ifjaink közt sokan vannak olyanok, kiknél a komoly tanulmányok iránti valódi érdeklődés s az ebből folyó önkéntes munkásság kellő mértéke hiányzik. Mely jelenség annyival inkább elszomorító, minthogy az egész gymnaziális képzés legfőbb feladata épen abban áll, hogy a növendék lelkében, midőn e pályát végzi: a valódi ismeretvágy, munka-szeretet és munka képesség kellően kifejlődve legyenek. Miből önként foly, hogy jelzett ifjúinkra nézve a gymnázialis fejlődési fontos korszak csaknem minden eredmény nélküli. Elismerem, hogy kemény, de nem félek, hogy igaztalan ítéletet mondtam azok fölött, kiknek szivükben és elméjükben pályájuk vége felé sem birt földerülni a tanulói pálya követelményeinek érzete és tudata. „De tán nem az ifjúság volna elitélendő a fennforgó ügyben, hanem az ujabbkori oktatás-nevelési rendszer és a társadalmi rontó hatások, melyeknek az ifjúság egészen kitéve van, ily védő szavak emelkednek nem egy oldalról a hivatásukról megfeledkező ifjak mellett. „Mit tehet róla a növendék — mondják — ha a sokféle tantárgy és túlságos tanóra nem fölébresztik, hanem elnyomják lelkében az ismeret-szomjat és munka-vágyat ? mit tehet róla, ha aztán ily ápáthikus állapotában, a maszlagos sikamlós regény irodalomban, vagy a semmittevésben, vagy épen az alsóbb nemű élvezetekben keresi és találja lelki-testi ártalmas édes táplálékát ?“ Elismerem, hogy e védelem nagy látszatával bir az alaposságnak; még sem kételkedem felőle, hogy azt maguk a vádlottak Értesítő.
