Református Kollégium, Kolozsvár, 1877
12 A bennlakás rendszere által egyiránt lehetővé van téve, mindenkinek a tanulhatás; őseink korán érezték a kölcsönös segélyezés megvalósításának szükségét s belátták annak horderejét a művelődés szempontjából; egy folyton élő, meg-megujuló kis társadalmaknak vetették meg alapját a bennlakás rendszeresítésével; s ezeknek ép úgy mint a mi társadalmunknak, életük, multjok van. Minden egyes tagja érzi az egészhez való szoros tartozását; együtt örvend, együtt busul: öröme, bánata közös; közvéleménye is van, melylyel egyes tagjait sújtja vagy fölemeli; beliigyeit nagy részben maga intézi el, szóval: ezek a kis társadalmak gyakorlati előískolái a valódi életnek. Ily hatással lévén, bátran elmondhatjuk, hogy régi, szép intézmény mindkettő! a kölcsönös segélyezés elvére alapítva, szellemi és anyagi tekintetben egyiránt; méltók a tovább fejlesztésre s az idők igényeihez idomitásra ! En mindkettőre különös gondot és figyelmet fogok fordítani. Még egy pár szót! A múltban, a mikor még az ismeret- anyag sem annyiféle-, sem annyira fölhalmozva nem volt mint ma, a tanoda természetesen könnyen képes volt a rendelkezésére álló idő alatt — úgy szólva — minden tanszer nélkül az akkori idők kívánalmaihoz képest megoldani föladatát; ma már, a mikor csak a középtanoda körét tekintve is, annyi ágát kell felölelnie az ismereteknek és mindenik tananyag nagy mennyiségét: kénytelen gyors szállító eszközökről, tanszerekről gondoskodni. Tanodánk majd minden esmeret-ághoz igyekezett magát fölszerelni alkalmas segédeszközökkel ; aránylag azonban hiányosan van ellátva: a eláss, lit- teratura és a földrajz; mindkettőn lenne segítve — nézetem szerint — népismei gyűjteményekkel: különösen a földrajz, melynél akkora tér van hagyva a phantásiának, a mekkora egy tárgynál sincs. Azt hiszem, hogy az elmondottakból is kitűnik; miszerint átalában a középtanodák csak a fejlődés nyomán esmerték fel feladatukat, s hogy tekintve a mi tanodáinkat — azok is lassan fejlődtek oda, hol jelenleg állanak; ma már azonban tisztázva áll előttök a czél irány: az érzelem, értelem és akarat öszhangzatos fejlesztése, reál- és humán irányt egyensúlyban tartva. Teljes meggyőződéssel vagyok az iránt, hogy tanodáink elölt jövőben is az a czél fog lebegni és afelé a már elkezdett irányban fognak haladni!
