Református Kollégium, Kolozsvár, 1876

E rövid hála-adásunk után pedig a kegyelet szelíd parancsának tegyünk eleget azzal, hogy tanodánk letűnt évi gyászainak fájó emlékét — ez alkalomhoz mért rövidséggel bár — újítsuk meg, tudva, hogy a nemes fájdalmaknak épp úgy, sőt még inkább meg van emelő hatásuk, mint a nemes örömeknek.

Bizonnyal még eleven emléke él mindnyájunk keblében annak a kettős nagy gyásznak, mely közvetve bár, tanodánkat mindjárt a tanév kezdetén érte. Fájdalom! már szeptember 16-kán ki kelle tűznünk a gyász-lobogót tanodánk homlokzatára: az 1876. május 1-sőjén elhunyt, hazafi- és egyházügyi érdemekben oly gazdag egyházkerületi főgondnok, széki gróf Teleki Domokos emlék- ünnepélyére, mely alkalommal a nemes halotthoz méltó emlékbeszédet: tanodánk történelem-tanára, Sámi László, tartotta meg.

És e gyász könyüit még le sem törölhetők; a gyász-lobogót még le sem vehetők: megdöbbentette szivünket és elménket az elsőnél is nagyobb, sőt bizton mondjuk, erdélyrészi hazánkra nézve a lehető legnagyobb vesztésnek leverő Ilire. Értem: egyház kerületi főgondnok, hidvégi gróf Mikó Imrének múlt évi sept. 16-kán történt elhalálozását, kinek földi részét az országos meleg részvét ugyanazon hó 19-ik napján kisérte ki az örök nyugalom helyére. Nagy halottunk fölött az emlék-ünnepélyt, egyházkerületi igazgató- tanácsunk kegyeletes intézkedése következtében, a testvér tanodákkal egyidejűleg: tanodánk múlt évi novemb. 18-ik napján tartotta meg, mely alkalommal a kipótolhatlan nagy veszteség fölötti gyásznak Hegedűs István tanár-társunk volt méltó tolmácsa.

Tudom, hogy ez alkalommal nincs helye: sem a gyász-, sem a dicsőítő beszédnek az elhunyt két nagy férfiú fölött. De, miután magát a gyász-eseményt meg kellett említenem, úgy érzem, hogy ezt tennem nem volt szabad a nélkül, hogy az annyira kiérdemelt dicsőítésnek egy pár, részemről telhető igénytelen szava által: az ifjúságnak kegyeleti érzelmét ez alkalommal is ne fokozzam.

Egy nemzetnek, n. if.! vagy épen az összes emberiségnek közérdekei: azok az örök becsű és örök életű valóságok, melyeknek érvényre juttatását a kik egyéni életük czéljává képesek tenni: azok szintén örök becsülés és örök élet részeseivé lesznek. Ily férfiak fölött a halálnak nincs diadala. Szellemök, hideg sirba- szállás helyett, az együtt élők és következő nemzedékek meleg

24