Református Kollégium, Kolozsvár, 1876

III.

Igazgatói zárbeszéd.

Tartotta Jancsó X^ajos igazgató-tanár,

1877 junius 29-éu

Nemes ifjúság !

Az idő feltarthatlanul halad. Az órák, napok és évek kimért lépteikkel lejárnak, nem kérdezve: ha vájjon beléjök helyezett reményeink, számításaink és terveink bételjesültek-e, avagy füstbe mentek; ha vájjon tartamuk alatt örültünk-e, avagy szenvedtünk.

így az 187°/7-ik tanév is már csak volt! nem maradva fenn belőle pár óránál több, mi alig elégséges annyira, hogy futólagos visszapillantást vethessünk lejárt évi életünkre és ténykedéseinkre, holott érezzük, tudjuk, hogy e számbavevő és számot-adó visszatekintés nélkül: évi működéseink mintegy befejezetlenül maradnának.

Tegyük meg tehát (ha közelebbi erőfeszítéseink következtében, kifáradt állapotunk miatt hiányosan is) a béfejező számbavételt, s azzal tegyünk eleget emberi természetünk azon kiváltságának, mely szerint csak az ember képes tudatosan kapcsolatba hozni a dolgok végét a kezdettel, az eredményt a czéllal, a jelent a múlttal. Állítsuk tudatunk elébe azon czálokat, melyeknek megvalósítását az év elején magunk elébe tüztük és tegyünk igaz vallomást : ha vájjon ama czélok elérésére megtettük-e mindazt, mi tehetségünkben állt. És ha ez önbirálatnál úgy fognók találni, hogy elhatározásaink s kötelmeink teljesítésében lágymelegek, vagy tán éppen hanyagok voltunk: önmagunkat rosszalva és elitélve, jövőre szilárdabb kitartásra, nagyobb erőfeszítésre tökéljük el magunkat.

Mindenekelőtt azonban: adjunk hálát a gondviselésnek, hogy szerencsésen befejezhettük tanévünket, holott jól tudjuk, hogy minden igyekezetünk mellett is, igen sokképen lehettünk vJna megzavarva, sőt egészen meg is gátolva.