Református Kollégium, Kolozsvár, 1876

22

hanem a tanítás módjának az a mesteri, mondhatnám, művészies kezelése, mely a képződő lélek tehetségeihez alkalmazkodik, az erőtelent kézen fogva vezeti, és a lassú, de biztos siker öröm-érzete által a tudományos pályának megnyeri.

De ez csak egyik, s tán nem is a nagyobb részét képezi a pálya nehézségének. A nehezebb rész abban ált, hogy a gymnási- ális tanárnak egyszersmind szülő-helyettesnek és mindannak lennie kell, mit e nagy szó jelent: „nevelő.“ A zsendülő-kebel érzelem- világának megtermékenyítése, nemesítése; az indulatok okos megfékezése, a hajlamok irányzása, a szenvedélyek csiráinak óvatos irtogatása és a jellem fejlődés megindítása: e kényes-bajos feladatok teszik a gymnasiális tanár pályáját oly nehézzé, hogy annak megfelelni, a nevelői avatottságnak, lelkesültségnek magas foka nélkül nem lehet. S pedig a jelzett fejlesztéseknek a gymnásiális korszakban mind meg kell történniük, különben az egyetem, minden tudományos appárátusával sem lesz képes: az embert emberré tenni.

A mondottakból önkint foly, szeretett pályatárs, hogy az ifjúság tőled nem várhat egyebet és kevesebbet, mint az oktatói és nevelői avatottságnak s lelkesültségnek kellő magas fokát, párosulva a szeretet és valódi humánitás szelíd melegével. Ezek nélkül szép hivatásod nem lesz, rf6m lehet egyéb, mint nyomasztó, s mégis kevés eredményű robot-munka.

íme, szél-vonalokban az ideális kép, melyet pályádon és pályád által megvalósitnod kell.

Még csak egy pár szót! Életünknek és műveltségűnknek bizonyos fokán arra a meggyőződésre jutunk, hogy az egyénnek minden ereje, tudománya és képessége csak arravalók, hogy azokat a közügyek szolgálatára fordítsa, « tehát, hogy az egyén becsmértéke az, hogy menynyire akar és menynyire tud a közügyek - hordozója lenni. Pályád egyike a legfontosabb közügyeknek. Azon hitben és reményben, hogy életedet egészen ez ügy szolgálatára irányzód: óhajtjuk, hogy tanári pályád hoszszu és boldog legyen!