Református Kollégium, Kolozsvár, 1875

28

sadalom- és állam-szervezet elemeiből kell összealkotva lenni. Tehát uralkodni kell abban, az életkor tekintélye és a testvéries szeretet mellett, a tagoltság, egymás mellé- és alárendeltség viszonyainak is.

Egy ily nagy családban, vagy egy ily kis államban, a kellő rend pontosság, stb. csakis belkormányzat és hivatalos közegek utján lévén eszközölhető: e kormány és közegei iránt való tisztelet mulhatlan föltétele a tanoda belétének.

Hogy a törvény-közegek iránt való kellő tiszteletről helyes fogalmunk legyen, tekintsük meg pl- a londoni rendőrséget, hogy egy kis pálcza föltartása elég arra, hogy a rendháboritó, bárki legyen, meghunyászkodjék.

Avagy, szégyenéibe váli.ék a tanodának ily magas foka a tövéuy- tiszteletnek? Azt hiszem éppen ellenkezően; és hogy e tisztelet legke- vésbbé sem fogná korlátozni az ifjúságnak vidám, kedélyes életét.

Egy másik tárgy-csoport, mire törvényeink vonatkoznak: mások személye és vagyona.

Hogy mindkettőnek tisztelete és sérthetlensége nélkül a tanodái együtt-élés lehetetlen volna, eléggé világos. A vagyonbiztonságra nézve megjegyezni kívánom, hogy azt ne a zárok és lakatok eszközöljék, hanem az a tudat, hagy a ki a vagyon-jog szentségéről megfeletkeznék, az nemcsak tanodái, hanem későbbi életét is koczkáztatná.

A tanodái köz-vagyont: a tanoda épületét, tantermeket, lakszobákat, taneszközöket, stb. illető viszonyt szintén igen fontosnak tartom, annyival inkább, mert e viszonyt szabályozó törvényeink és intelmeink iránt — egyenesen ki kell mondanom — még mindig nincs meg a kellő tisztelet.

Ha a testvér-tanodák e nemű állapotait nézzük, tán nem fogunk okot találni a megszégyenülésre. Sőt, ha csak tiz év előtti önmagunkra viszszatekintünk is: igaztalanok lennénk, ha a haladást itt is el nem ismernők.

Ámde, nein le- és viszsza, hanem föl es előre kell néznünk, és látnunk, hogy a miveit nemzeteknél mily nagy kímélet uralkodik az iskolai minden nemű kóz-vagyon iránt.

Ha ezekre, vagy csak most keletkezett hazai állam-tanodák e nemű állapotaira nézünk, még mindig szégyenkezve kell beismernünk hát- ramaradottságunkat. Hisz, tantermeink és lak-szobáink bútorai, valamint taneszközei még mindig a gondatlan rombolás jeleit hordják magukon, és falaink a mivelődés hajlékához nem illő irka-firkáktól még mindig nem eléggé tiszták.