Református Kollégium, Kolozsvár, 1875
29 Pedig, vajmi sok okunk volna, e tekintetben is gyorsitni lépteinket, és mentői előbb előidézni a valódi mívelődés hajlékához méltó állapotokat! Vajmi illő volna, mindenkinek meggondolni, hogy az az édes anya, kinek szeretetéböl a nevezett tárgyaknak csaknem ingyen-használatában van: éppen nem gazdag; sőt, mint magára hagyott özvegy oly szűkös állapottal van, hogy csakis a legnagyobb erőfeszitéssel képes nyújtani a nevezett tárgyakat. Illő volna, szívre venni, hogy ez a gondos anya, érezve az újabb idők magas követelményeit: míg gyermekei nyugalom szétoszolva voltak, megfeszített erővel toldozta, toldozta, csinosította és kényelmesi- tette a tanoda épületeit, bútorait, taneszközeit, stb. Nem méltán teszi-e hát, ha általam, ez ünnepélyes alkalommal a tanoda kicsinyét és nagyját figyelmezteti és kéri, hogy gondoskodó fáradozásai s költekezései iránt illő kímélettel legyenek, hogy gondat- la kedvtelésből ne sértse, ne rombolja azt, mi neki oly sokba került! És én, mint a tanoda vagyonúinak ez idő szerinti őre, csak szoros kötelességemet teszem akkor, midőn ez anyai szelíd kérelmet, szigorú tilalommá fokozom. Mert, hogy e tekintetben is a múltaknál szebb állapotokat kell előidéznünk: a belső okok mellett, igen fontos külsők is sürgetnek. Ismernünk kell a nagy változást, mit a gőz és vasút-hálózatok a művelt nemzetek háztartásában előidéztek. Ma már nincs, nem lehet elszigetelve egyik ország, egyik nemzet a másiktól A nemzetiségi, vallás-felekezeti, társadalmi állapotokat egymástól elzáró khinai falak gyorsan bomladoznak, s többé rejtegetni nem képesek semmi gyakorióságot, semmi egyoldalú, magának tetszelgő megcsontosodást. Nszre kell vennünk, hogy a gőzösök visító hangja az a kakasszó, mely egy szebb jövőnek, az egyetemes emberiség korszakának hajnalát hirdeti, a mikor a valódi szép, jó, igaz, mint a miveit emberiség közvagyona, mindenütt magához méltó alakban és köntösben kell hogy megjelenjék. Meg kell gondolnunk, hogy nem messze vagyunk az időtől, midőn városunkon keresztül nyugat kezet fog a kelettel; midőn az angol és khinai utas tán egyszerre lépik át tanodánk küszöbét, lerajzolandók kép gyűjteményükbe és följegyzendők naplójukba tanodánk épületét és az abban létező állapotokat.
