Református Kollégium, Kolozsvár, 1875
26 nára különül, melyek közül egyiknek neve: törvény- és kötelesség teljesítés; másiké: ismeretek és készségek szerzése. Hogy a két oldal egymástól még gondolatban is ép oly bajosan elkülöníthető, mint pl. az ideg- és izom-rendszer : az mindnyájunk előtt világos. És hogy tanodánk szervezetében a két oldal elkülönítése mégis meg volt és meg van téve: az csakis a munkafelosztás kedvéért van és tudvalevőleg olyképpen, hogy az egyik disciplina gondozása inkább az igazgatói, a másiké pedig a tanvezetői hivatal föladatául van téve, úgy azonban, hogy a két hivatalnoknak a legnagyobb egyetértésben kell állania. És ezzel hamar magérkeztem tulajdokópi feladatomhoz, mi abban áll, hogy mint a tanoda ez időszerinti igazgatója: megjelöljem a helyes nézpontot, melyből törvényeink és kötelességeink nézendők; azután rámutassak a főbb tárgy-csoportra, melyhez való viszonyainkat törvényeink szabályozzák, és egyszersmind buzgalmat keltsek e törvények és kötelmek pontos teljesítésére. Az újabb vjlág-ismeret szerint, minden szerves lény, sőt bizonyos tekintetben a szervetlenek is csak fejlődés útján érik el a tökélynek azt a fokát, melyet elérni rendeltetésük. Itt azonban ne kerülje ki figyelmünket az a fontos észrevétel, hogy a fejlődésre nézve lényeges különbségek vannak az emberi és a többi lények közt, mely külömbségek ismerete nélkül az emberi fejlődésről téves nézetünk volna. Eme különbségek legfőbbike pedig abban áll, hogy míg pl. az állat a maga fejlődésének akarása, sőt tudása nélkül is azzá lesz, mivé lennie rendeltetése: addig az ember csak is a maga fejlődésének tudása és akarása által teheti magát azzá, mivé lennie lehet. Más szókkal: az állat önkint, az ember ellenben csak czélz^to munka, sőt küzdelem utján érheti el fejlődésének tökólyfokát, s Ennyiből is világos, hogy az ember a tudatos ok- és czélsze- rü s igy törvényszerű cselekvésekre hivatott lény, és egyedül csak ő az; de a hivatása felől való tudata csak lassankint fejlődik ki, sőt a nagyobb résznél soha ki sem fejlődik. Ez oka annak, hogy a törvényeket, tudvalevőleg, az emberek nagy része téves szempontból látja; gátaknak, kötelékeknek nézi melyek az ő egyéniségét, jótetszését minden oldalról korlátozzák. Az ilyenek az egyénnek rosszul értett természeti szabadságára hivatkoznak; a törvények nyomásáról, zsarnokságáról panaszkodnak, s e tekintetben
