Református Kollégium, Kolozsvár, 1875
21 doznak és pusztulnak, szükségkóp gyengülnek az egyházak is. Ezért a ki csak a felséges isten dicsősége előmozditása iránt bölcs és gyümölcsöző gondolatot tud táplálni, főkóp az iskolák gondját forgatja lelkében éjjel-nappal. Mert az iskolák a papok magvető helyei és méltán tarthatók mintegy az égi tudomány kincstárainak, a mint a nagy bölcseségü Kálvin Írja egyik levelében. Gyűlöli lelkem azt az aluszékonyságot, mely harmadik forrása ezen kútfőnek, melyben eltemetve látom az iskolák legtöbb curátorát. Oly habozólag folytattatik ez ügy, oly bágyadtan, hogy a közjóra irányzott lélekben szellemi csömört okoz. Ellenségeinknek pedig a református vallás kigúnyolására igen alkalmas anyagot szolgáltat. Vajha hallgatnék! Vajha titkolódzhatnám! Vajha a kolozsvári reformátusokat kimenthetném! De lennék bár magam a halnál némább, maga a dolog fenszóval beszél, vagy megfordítva, nyissam csak fői ajkamat akár vádolástokra, akár rnentsógtekre curátorok, iine ezen falak, melyek majdnem két évi romokból alig ásattak ki, a beszédben megelőznének és panaszkodnának, hogy velünk ellenkező hiten levő testvéreink oly költséges templomokat, palotákat szószékeket és tornyokat majdnem ősi fényben állították helyre, mig ők igazgatóik annyi kérelmére esdeklésére és gyűjtésére is merőben pusztult állapotban jajgatnak. Ezt az egyetlen egy auditóriumot sem lehetett elég jól az egész évben helyreállítani, hol akár ünnepélyes beszédet, (szégyen, hogy az enyémet is ily sokáig kelle elhalasztani) akár közvizsgálatot, akár nyilvános vitatkozást lehetne tartani. De hol van a hat classis számára ugyanannyi tanterem (tanuló ház)'? oly sok foglalkozás nélkül való, de még több a hely szegénysége miatt elidegenített tanuló számára a lakószobák? De ne szóljunk e tárgyról. Mert maga ez ügy oly hangos torokkal kiált, hogy azt hiszem egész Magyar- és Erdély- országban a fülek csengenek bele. Bizony kedves Hallgatóim, eme forrásokból oly gazdagon ömlik a viz, oly nagy annak bűze, hogy ha bár a fenséges fejedelmek, az iskolák legkegyesebb Maecenásai saját költségükén és pénzt nem kiméivé, csak azok újítását tűznék ki czélul, és legtöbb javaikat végrendeletben e ezélra hagyományoznák, vagy a hagyományozottakat megtartanák: semmit sem érnek el, megmarad a megrögzött barbár állapot, a tudományok keserű folyója fölzavarva és bemocskolva lesz. Mert a csatornák, melyeken át a fejedelmek jótékony adományai az iskolák termékenyítésére folynak, igen megromlottak és büzhödtek.
