Református Kollégium, Kolozsvár, 1875
19 szárnya a philologia, balszárnya pedig a philosophia. Metszd el az egyiket, nem fog a légbe magasan emelkedni, lia mind kettőt lemetszed, csak a földön vesztegel; ha mindkettő ép, a legmagasabb egekbe tör. De térjünk vissza a sebhez. Mihelyt ugyanis a curátorok közreműködését kérjük az iskola külső vagy belső javítására: hogy az ily törekvés felesleges, az iskolák eddig is el voltak e nélkül és mégis a tudós férfiak ilyen meg olyan nagy számát szolgáltatták, végre is jobb mindenben a régiek nyomán járni, mint az újak tanácsaira bármennyire is hallgatni, kopasz fővel; (yvuvl xeepalj) szünes-szüntelen ezt verik és fájdalom! nem eredmény nélkül, a tapasztalatlanabbak fejébe! Egyébaránt mindenki előtt nyilvánvaló dolog, hogy az iskola-mesterek előttük a legnagyobb megvetésben és lenézésben részesülnek, hiszen a kéz reáté- tel (felszentelés) után (mely szertartás Calvin szerint a közönbösök — adiaphora — közé tartozik), úgy felfuvalkodnak tudományuk és szentségük véleményében, hogy a tudós tanítókat, második szüleiket, megvetik és az isteni és emberi törvények ellenére magukat eleikbe helyezik! Szomorú példát nyújt nekünk erre Salánki István, a pataki iskolának tiz évig vagy talán tovább is tanítója, mind az isteni, mind az emberi bölcseségben igen tudós férfiú, kinek astronomiai müvecskéje ') még mai nap fenmaradt. Ez tiz évi szolgálata után sem érte el, hogy tanítványainak, kiket ő nevelt a papi hivatalra, akár együtt menésben, akár ülésben eleibe tétessék. Hogy ez nemcsak hazám törvényeiből, hanem bizonyos megromlott indulatból, helytelen és ferde ítéletből származik, legfényesebben bizonyítja némelyeknek nagyralátó véleménye, kik a papok és iskola-mesterek közti különbség felől megképeztetvén, fenhéjázó és fitymáló magatartással mondogatták, hogy a pap sacerdos, mert ezt jelenti a magyaroknál a pap (mintha felszenteléskor ama pápai letörölhetetlen bélyeget nyernék); de az iskola-mester (habár theologia professzora legyen és náluk sokkal tudósabb szónokokat készít is elő) mégis csak iskola-mester, mondják megvetéssel. Hozzá járul még a közjó iránt való igen nagy keménységük. Mert ha ezek a legkisebb dologban is őket megsértenék, inkább akarnák, hogy az egész iskola főlzavartassék és szétoszoljék, belőle a jó tanítók kiüzessenek és elbocsáttassanak, mint') Az itt említett csillagászati mű valószínűleg csak kéziratban létezett. Salánki István (a kéziratban Salanchi) nevet nem találtam a pataki tanárok névsorában sem Szombatinál sem a „Sáros p. fűzetekében. Annak eldöntését fiogy Salánki- vagy Szalánczi-ról van itt szó, az erre illetékes szak-tudósokra bizom. 2*
