Református Kollégium, Kolozsvár, 1875

15

tegessük ezt, Hallgatók, egy kissé bővebben és világosabban és ily nagy bajaink kútfejét és forrásait ha még idején bedugni lehetne, kutassuk szorgalmatosam Ezt ha a szokottnál szorgalmasabban és gondosabban kisértem megtenni, úgy találom, hogy négy igen veszélyes és mérges forrásból ered ily barbár állapot és az iskolák előmozdítására az annyira hiába való törekvés, hogy a tudományok államára szakadjon.

Ezen kútfők elsejének forrásai az iskolák polgárai és tanulói. De hogyan, figyeljétek meg'! Legnagyobb része azoknak, kik e név alatt mutogattatnak, de mégis úgy látszik nem mindnyájan, inkább teherhordásra és szántásra születtek, mint a tudományokra és művészetekre. De minthogy különben örökös jobbágyi állapotban vagy rendkívül nagy szegénységben kellene folytonosan szolgáin iok, hogy e súlyos bajt nyakukról elhárítsák, az iskolák oltáraihoz menekülnek, és tisztán bebizonyítják, hogy ők nem a tudományok szeretetéből, de csupán a testi nyomorúságoktól féltőkben adták lelkűket tanulásra, és csak akkor lett belőlük fuvolás, miután lantosok nem lehettek. Minthogy ezeknek száma oly nagy, hogy az iskolák összes tanuló házait, szószékeit és padjait bőven megtöltik, a szabad és nemes szülék fiai. kiknek jeles előmenetele kiváltképen érdekében áll az államnak, az iskolákból majdnem egészen kizáratva a tanuló- és lakó-szóbáktól ekép megfosztva voltak eddigelő a legtöbb iskolában. Es a mit még inkább kell fájlalnunk, látván, hogy a papi szószékeket is ezen szörnyeteg emberek foglalják el, a papi szolgálatra szentelni magukat vonakodnak és úgy vélekednek, hogy csak azoknak kell komolyan tanulniuk, kik a papi fizetés nélkül egyáltalában nem képesek élni. Ez által a papi hivatalra mily gyalázat, mily megvettetés és utálat bélyege süttetik, bárki megítélheti. Elismerem, hogy együgyüeket és gyengéket választott az ur, nem sok előkelőt: mert az apostol bizonyítja. De seuki józan észszel nem állíthatja, hogy a miért ezek választásánál rendkívüli volt az út, a rendes út másoknál ki van zárva. Sőt még a tanulói élet folyásában is, melyre kényszerítve léptek, épen nem gondolnak a pálya megtiltására, hogy a jutalmat elérjék, hanem mindig Loth nejével azon bajra gondolva, melyet kikerülni kísértettek meg, közöket az ekétől elvonva és hátra tekintgetve, képtelenekké válnak a tanulás ama legfőbb java elérésére, a mi az okok folytonos fürkószósében és megtalálásában áll, miről egy költő Írja: Boldog, ki a dolgok okát megismerhette, és egy más: Boldog lelkek,