Református Kollégium, Kolozsvár, 1875

alapelveit nem ismerő papok bábalakjai, potrohos gyomrai, simonia- kusok, farkasok, nórenczek! Az iskoládan auynyi kósza-árnyék, a valódi tanulók üres álczái, v.cotpá TcqóoioTta, kitanult rókák és a politikában annyi megvásárolható (öiaompcr/oí) bírák, Bileam követő ügyvédek, igazságtalan perek, erőszakoskodások, zaklatások és zsarolások, a nép közt anynyi panasz, siránkozás, sóhajtás és nyögés; mindenfelé annyi feldúlt ház, birtok és falu: rongyos város, piszkos ut- cza, ronda közút és hogy egy szóval mondjam meg, mit mondani akarok, annyi roszul kormányzott közügy. Nincs, Magyarok! egyetlen egy akadémiánk, melyben az'ethikát, a vétkek fükezőjét, az oecouo- miát. a családok kormányzóját, az orvosi tudományt, az egésség fen- tartóját; a mathesist, városok, utczák, templomok, paloták, tornyok- épitőjét, végre a philosophiát, minden tudomány és szép művészet gyökerét együtt tanítsák és gyakorolják. Nem is beszélek az ékesen szólásról, históriáról, nem a logikáról, metaphysikáról, geographiáról, optikáról, mimikáról és cosmographiáról, mint a melyek mindnyájan a philosophia czime alatt egybe foglaltatnak, melynek tudományát senki se higyje. hogy elegendően megszerezte, ha mindezekben módjával nem szerzett ismeretet. Tehát ily sok szükséges támasztól meg- fosztatva (hogy a könyvek és nyomdák nagy hiányáról no is tegyek említést) merészeljük-e várni dolgaink szerencsés folyását és a tudományok és ismeretek világosságát'? Valóban előbb érhetné el valaki kezével a csillagokat, előbb vonhatná le az égről varázslattal a holdat, elébb szoríthatná az oczeáu hullámait egy kis árokba, elébb mozgatná ki helyéből Arehimedessol a földet mint a művészetek és tudományok lankadatlan és buzgó művelése nélkül a nemzetet pallérozottá tehetné. Mert a mi a testben a szem, kedves hallgatóim! az a tartományban az akadémia vagy főiskola; és a mi az emberben az okosság. az bármely országban a tndós férfiak, Szemek nélkül a test sötétség, az ember okosság nélkül oktalan állat, ezért valóban nem igazságtalanul hirdetnek minket a szomszéd népek a halandók közt a legtudatlanabb és legmüveletlenebb, buta és tunya, a gyermekkortól fogva, állati tudatlanságra termett népnek. Akadémiák vagy legalább jeles eollegiumok mentenek meg bennünket ezen gyalázattól, nem az erőtlen nyelv, nem a hiú magával eltelt vélemény, a vak és magának mindig hízelgő indulat. Bizonyára elveszünk, ha hamar magunkat meg nem gondoljuk ; mert „a hol nincsenek eszes tanácsok, elvesz a nép.;‘ a mint a példabeszédek (11, 14.) bölcse int! De fej-