Református Kollégium, Kolozsvár, 1875

7

Látók, mintegy trójai lóból, azon kor iskoláiból kerültek ki,1) melyek pedig külső előnyeiket tekintve az újabbaknál sokkal alattabb állottak. De szeretném, ha ezek megfelelnének nekem és mutatnának egyetlen egyet is azok közül, kiknek jeles tudományok oly nagy dicséretet érdemel, kit a magyar iskolák külföldi akadémiák nélkül neveltek volna. Nem tagadom, hogy voltak akkor is egyes kiváló elmék, melyek nálunk az eszmék általános zavarából akár a theologia, akár a philo - sophia rendszeres ismeretére emelkedtek, de hogy ez mindig mily ritka tünemény volt, hátra hagyott emlékeik, melyekben pedig él az ember kelletén túl is bizonyítják. Es nem kell vala minden újabbat a régiek előtt megvetni, mert ha régi emberekről jó véleményben vagy, az utókor, a melyre nézve te épen úgy régi léssz, mind azok rád nézve, és a mely Tullius bizonyítása szerint mind szeretet és részrehajlás, mind gyűlölet, és irigység nélkül fog Ítélni, az újabb korban élőkről épen oly jó, vagy még jobb véleményt fog táplálni és bizonyára mind ezeket, mind amazokat bámulni fogja, hogy gyermekek is valónak: azokat pedig, kik mind két kor ily nagy tudatlanságának palástját szőtték, el fogja átkozni, és végre azokat, kik a haladást készakarva megakadályozzák, pokolra szánja.

De vegyük fői beszédem elejtett fonalát. Oly fényes, oly dicső, oly csodálatra méltó és oly kedves a bölcseség neve, hogy bár azt testi szemeinkkel, mint Plato ohajtá, látnunk nem lehet, s igy nem keltheti fel lelkeiukben azon csodálatos szerelmet, melyről ő beszél: de az emberi szükségek roppant zsibajába mintegy betévedt sugarai a tudatlanság feneketlen mélységébe elmerült és eltemetett halandók szemeit gyakorta annyira ingerük, hogy nem találkozik oly buta és oly ostoba, ki a bölcseség nevére tisztelettel fölállani ne tartaná illőnek. És méltán, mert annak szépségét, gyönyörű voltát és összhaug- zatosságát nem csak a természet viseli homlokán, de maga a bölese- sóg leggazdagabb raktára és kincstára, Salamon mindkét könyvében tele szájjal hirdeti. De itt csak két legfigyelemre méltóbb helyett idézek, egyik meg van irva Példabeszédek 4. fej. ,5, 6, 7, 8, 9. verseiben : „Szerezz bölcseséget, szerezz eszességet, ne feledkezzél meg se el ne hajolj az ón számnak beszédétől. No hagyd el azt; és meg') Itt a szöveg érthetetlenné vált a leírásnál ejtett hibából: mert ue- queuut helyett inquiout vau, és hihetűeu ex 04110 qiiodam Dűli ebi 0 (Ulüsszes lova) helyett ex equo quodarn Dunthoo, du igy lefordítani lehetetlen volt.