Református Kollégium, Kolozsvár, 1875

tének mondanak, hallgatóinkat is prózában vagy versben meggyőzhetjük. Hiszen, „minden ügyet megvédelmez az, ki az ékesen szólásban jártas,“ mondja Eüripidész Hippolitoszában. Hozzá járul még ehez azon körülmény, hogy a kik e középiskolai cursust nem végezték, ha a felső iskolák előadásaira bocsáttatnak, soha remélt eredményt el nem érnek, mert itt minden latin és görög nyelven foly és a logika világánál lesz megvilágítva. Ha pedig tovább nem folytatják tanulmányaikat, azon vadakhoz lesznek hasonlók, melyek miután az őket fentartó fán egy darabig feljutottak, ha ez tovább nem nyúlik, önkéní a föld felé szállónak. És ez a mi legnagyobb szerencsétlenségünk ! Mert jóllehet, olyan a milyen középiskolánk mindig nagy számmal volt: minthogy azonban jól rendezett felső iskolát, melyben ösz- szes isteni és emberi tudományok nyilvánosan eléadassanak és taníttassanak, az alsóbb cursust dicséretesen végzett ifjak évenként tisztességgel tovább vitessenek, egyetlen egyet sem állítottunk, a középiskoláknak szinte semmi vagy igen kevés hasznát láthattuk. Nem habozom ezt kimondani, bár valaki némely újabb iskolát föl is említene ellenem, de a melyekben többnyire csak a theologia ‘ és a logika a latin nyelvvel együtt szokott előadatni, ritkán a physica vagy metha- physica és a görög nyelv, majdnem soha a keleti nyelvek: a héber és chaldaei és a Eabbinica, a mathematicai ismeretek: arithmetica geometria, astronomia, és optica soha; soha a gyakorlati bölcseség, t. i. ethica, oeconomia és jurisprudentia, sem orvosi tudomány, soha história sem, és nem ékesen szólás, ]) mint, kellene. Mindezeknek szemmel látható szükségességök és hasznok (mit röviden más alkalommal kifejtettem,2) ha csak vasból nem volnánk, lelkünket már eddig arra indította volna, hogy Akadémiákat, vagy legalább colle- giumokat és a létezőknél sokkal magasabb fokú tanodákat állítsunk föl és tartsunk fenn. De oh fájdalom! hány olyan embert lehet közülünk találni, ki ha máshol az akadémiát hasznosnak is tartja, magára nézve is szükségesnek vallja? Mit? Hiszen, ellenkezőleg mindenkinek mai napság az forog száján, hogy atyáink korában a minden tekintetben igen tudós férfiak, kikkel az újabbak össze sem hasonlitV Itt a tudományok elnevezésénél kerültem a modern, de másfelől a peri- frastikus kifejezéseket is, mint azokat Molnár Albert szótárában találtam, tehát a latin neveket hagytam meg.

2) „De stúdió pli ilo s o p liiae“ czimű beköszöntő beszédében, melyet Gyula-Fehérváron 1653. Novemberében tartott.