Református Kollégium, Kolozsvár, 1874

egész szomszédságul az tanácsháznál bírák urainknak egész tanácsával megpanaszoltuk. Ő klmek az egyháziakat hivatván, váltig pirongatták és megparancsolták, hogy az előbbi vógezés szerint az kőfalra való lyukakat, romladozásokat mészszel, kővel berakják, az közöket, héjazatokat mindenfelől becsinálják, az ifjúságot tilalom alatt tartsák. De az is mit fogott rajtok, hodiernus dies testis est. Immár egynéhány esztendőtől fogva anynyira rontották mind az város kőfalát, szántalan követ udvarunkra hajgálván, mind magunk és magok közét és zsendelyes hójazatit, hogy szabadon udvarunkra járhatnak scholájokból, nem csak szabados személyek, hanem vasbékóban veretett foglyok is kimegyen udvarunkon által hid-utczán is, sőt az város közönséges tömlöczéből halálra senten- tiazott fogoly, melyet magunk udvarán fogúnk meg. Némelyikünk udvaráról tűzre való fánkat is lopton lopják, zsendelyes héjazatunkat leszaggatják, megégetik. De becsületes uraink, rajtunk tött boszuságnak, miat- tok történt illetlen dolgoknak az nagyját szégyeljük papirosra Írni, hanem valamikor kívántatik akar klmes Urunk fejedelmünk s akar klmetek előtt viva voce, testimoniis etiam docealjuk. Annak okáért mi elsőben az élő Isten előtt és becsületes biráink, egész tanácsul klmetek előtt protestálunk és könyörgünk klmeteknek, hogy ez felindult nyavalyának és jövendő veszedelemnek vegye eleit és találjon ennek lecsendesitéséio oly módot, hogy maradhassunk békével miattok, mert tovább immár az vio- lentiát semmiképen nem szenvedhetjük , hami esik rajtok, arról protes- talunk, hogy mi okai ne legyünk, sőt mind kegyelmetek és egyebek előtt is magunkat oltalmazhassuk és megmenthessük.

„Kérjük klmeteket, mint becsületes urainkat, nótárius urammal, az szokás szerónt irattassa bé az protocolumban pro futura nostra et pos- teritatuum cautela.

„Alioquin ennek az levélnek páriáját nálunk megtartjuk. Jövendőben, pro testimonio élni akarunk vélle.

„Mindazonáltal mégis az klmetek kegyes atyai provisiojához és oltalmához biznnk inkább, spe tarnen non frustrata.

„Piscator enim toties ietus proprio malo sápit“1).

Az óvári iskola tanítói névsorában ez időről a következő tiz egyént találjuk följegyezve: Bihari Benedek, Tályai Márton, Várad i P. János, Tolnai János, Szőlősi István, Mogyoró»si Elek, Bátai György, Por csalmi András, Colomann us és Sikó.2)

') Kolozsv. városi levéltár, fase. II. 110 111.

2) Huszti Andrásnál a kézirati jegyzetek közt és Méhes Sárn. isk. történetében.

24