Református Kollégium, Kolozsvár, 1874

93 conferáltunk annak promotiojára, nevezet szerint a szegnib szerű, jó in- dulatu s serényen, tanuló Alumnusoknak táplálásokra Ezer magyari fo­rintokat, jure perpetuo : Ily okon és formán, hogy a megnevezett sum­ma pénzt a kolozsvári reforinata ecclesiának és Seholának curátori köz­akaratból kezekhez vévén, interesre szüntelenül kiadják, hiteles és jó zá- lagos embereknek a szerént, a mint a Fejérvári collegium számára va­lót ki szokták adni; és az esztendőnként való interessét a Sehola mes­terek s hites senior és contraseriba által, minden fogyatkozás nélkül az arra válogatott Alumnusoknak kiosszák. Melyben mely hűségesen fognak eljárni, az arra való gondviselés az orthodoxes Püspök s Esperessel' a kolozsvári reformata eklézsiának Prédikátorival egyetemben, jó leikiis­meret szerint való inspectiojokban álljon. Melyekről adtuk ez levelünket, magunk kezeirásával és pecsétivei megerősítvén. Datum in arcé nostra Sáros-Patakiensi. Anno Dni Millcsimo sexcentesiino quinquagesimo octavo (1658), die decima mensis Augusti (Aug. 10.) Aláírás: Susan na Ló­ránt fi. m. k.“ (Pecsété: fekete viasz, ily körirattal: „Susanna Lorantíi. I). (1. Pr. T. P. E. H. D. Et. S. C.“ közből Erdély czimere). Négy héttel ez adomány-levél kelte után (1658. sept. 5. és 6.) a török tábor felégeti „Gyula-Fehérvárt s benne Bethlen collegium át. Az if­jak Kolozsvárra Apáczai körül gyűlnek. *) ki ezen év november 24-ikén kell levelében újabban a fejedelem asszonyhoz folyamodik; levele tartal­mát azon válaszból sejthetjük, melyet Lóránt fi Zsuzsanna 1659. január 10-ikén Apáczaihoz intéz. Külső cziin : „Glariss Dno. Johanni Cseri de Apacza, s. sanctae Theologiae lllris Collegii apud Claudiopolitanos Eeformati, Doctori ct Pro- fessori etc. Nobis honorand.“ Belől: ..Susanna Lorántfi Celss. con. Principis. Dni. Georgii Hakoci, Priricipis Tranniae, partium Hungáriáé Dni, et Siculorum Goms etc. vidua.“ ..Glarissime Doné. nobis honorau. Salutem cum favore nostro! A/,4 novembris irt kegyelmed levelét circa 20 decembris vöttiik: Melyből ért­jük. hogy az ennekelötte ígért s mostanság Fogarasból megadatott ezer forintok felöl való reménségében, és e mostani állapotokhoz képest annak beteljesítésében ambigálván. kegyelmetek nem vélte valamit eftectualná- nak, mind addig is mig a dolgok különben nem fordulnának : kit mü tudván mely Istennek dicsőségére rendeltünk légyen, s igyekezvén az se­rényen tanuló jó reménségü ifjaknak az iránt is használnunk, mind e *) Lásd Fekete kol. osk. tört. 34. 1.

Next

/
Thumbnails
Contents