Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1943

Irodalmi oktatásunk és az 1938 — 39. évi Utasítások néhány módszeres rendelkezése.*

Nevelőoktatásunk nem ragaszkodik mereven „egy” módszerhez, mert nem hisz az öncélú, egyetemes módszerben, hanem figyelembe vesz minden tényezőt: tanárt, tanulót, tárgyat, s megelégszik azzal a megállapítással, hogy a „módszer”, mint olyan, nem nélkülözhető ugyan, de viszont nem is lehet cél, csupán „csak eszköz a tanítás eredményességének fokozására.” (Ált. Ut. 150. 1.)

A következő sorok az Általános és Részletes Utasítások néhány, az irodalmi oktatással kapcsolatos módszertani hézagosságára szeretnének rávilágítani.

I. RÖGZÍTÉS (munkafüzet, tankönyv.)

Kettős értelemben áll előttem a szó:

a) jelenthet lélektani folyamatot, szóbeli asszociációk emlékezetbevetését;

b) jelentheti magának a gazdaságos tanulásnak egyik eszközét, bizonyos kiegészítő ismereteknek írásbafoglalását. Ez utóbbi értelemben szerepel a rögzítés az Utasításokban a magyar nyelv és irodalom oktatásának módszertani keretében.

1. Munkafüzet.

A rögzítés a munkafüzetben történik- Mind a R U„ mind az A. U. megemlékeznek a tanulók munkafüzetéről, s megengedik, hogy a magyarázat közben gyűjtött „megfigyeléseket a lehető legrövidebben fogalmaztassuk meg és írassuk be a füzetbe.” „Célszerű a megbeszélt szakaszokról (igen rövid) bejegyzést íratni a füzetbe.” (R. U. 9. 1.) A munkafüzet azonban nemcsak az iskolai közös munka bizonyos eredményeinek feljegyzésére szolgál, hanem a számonkérésre készülésnek, a tanulásnak is igen fontos eszköze: „ . . . a tankönyv mellett a tanuló vigyen magával olyan feljegyzéseket is, amelyek otthoni munkájában is biztosítják a tanár vezetésével lefolyt iskolai munkának, mint az oktatás legfontosabb mozzanatának el- sőbblegességét és uralkodó hatását. Ezért kívánatos, hogy a tanár egyes vezérszavaknak, adatoknak és rajzoknak a táblára való feljegyzésével kísérje tanítását. .., onnan a tanulók bejegyzik munkafüzetükbe, hogy otthon is felidézhessék a tanításnak minden mozzanatát. Később, az ismétlések alkalmával is jó szolgálatot tesznek ezek a feljegyzések.” (Ä. U. 155. 1.) Az így nagyra értékelt munka* Elhangzott a szombathelyi tankerttlet 1942. évi novemberi magyar szaktanári értekezletén.