Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1943

9

füzet még további jelentőséget nyer a következőkben: „A tanuló az iskolai feldolgozáshoz kapcsolódó otthoni munkáját. . . munkafüzetének gondos tanulmányozásával kezdje meg.” Arra is tüzetes módszertani utasítást kapunk, hogy mi legyen az otthoni készülésnek a menete: „ . . . a munkafüzet gondos áttanulmányozásával az iskolai munka élményének felidézése, a tankönyv egyes részleteinek elolvasása és a munkafüzet feljegyzéseivel való egybevetése, az ismeretek begyakorlása a munkafüzetben feljegyzett gondolatmenet. .. szem- meltartásával.” (u. o.)

Az önmagában jelentéktelennek látszó munkafüzet-probléma, használatban levő irodalmi tankönyveink mellett, ma már túlnőtt az érdektelenség határán. Minden magyar tanárnak számolnia kel! vele. Nyilvánvaló, hogy szükségszerű bevezetése megalkuvást jelent a régi, túlkapásai miatt nagyon sokszor kárhoztatott diktálással, jegyzetkészíttetéssel szemben. Viszont a legújabb tantervmódosítással kapcsolatban hivatalos közlemény is szankcionálta, mégpedig imperative: „A VII. osztályban a természettan olyan részeinek tárgyalásakor, amelyek a tankönyvben nincsenek benn, a tanulók a legszükségesebb fogalmakról és törvényekről egészen rövid jegyzetet készítenek.” (110. 167—1943. VKM. sz. r. 3.)

Mindezekből eléggé világos a munkafüzet és a tanuló munkája közti összefüggés. Nem lehet kitérni már most az ilyenféle kérdések elől: Milyen mértékben van egyáltalán szükség irodalmi oktatásunkban a munkafüzetre? Megmaradhatunk-e az U. ismételt „csak röviden” megszorítása mellett, vagy a mostani ,,tankönyv”-helyzetet figyelembe véve, túltehetjük magunkat ezen a megszorításon? Mit és mennyit rcgzíttethetünk ? Nem jelent-e a munkafüzet rendszeres vezetése túlterhelést a tanulónak? stb..

2. Tankönyv.

A munkafüzet használatának kérdéséhez szorosan kapcsolódik a ,,tankönyv”-probléma. A tanulónak számot kell adnia az iskolában ismereteiről, otthoni munkájáról. Ebben segítségére van, a magvar nyelvet és irodalmat kivéve, minden tárgynál a jól megszerkesztett tankönyv és a munkafüzet. Talán nem túlzás annak a megállapítása, hogy az V. és VI. osztályban „nincs” magyar tankönyv, csak „irodalmi olvasókönyv” van, amely már címével is hangsúlyozza tartalmát: költői és prózai olvasmányok. Mindegyik után több, kevesebb kérdés, amelyekre a feldolgozás vagy a számonkérés során felelni kellene. Ami ezekből a könyvekből hiányzik, azt kénytelen a tanár bővebb vázlatban áz összefoglalás során beíratni a munkafüzetbe, hogy legyen a tanulónak a módszeres útasításokban megkövetelt szempontok szerint mibe kapaszkodnia magán a költői alkotáson kívül, hacsak nem volna már azzal kapcsolatban önálló ítélete. Ami viszont nincs! Hiányzik ezekből az „irodalmi olvasókönyvekből” a megtanvlmvaló. Ezt feltételezi a R. U. is: „Az elmélet nem tengelye az oktatásnak, de a többivel együtt igen fontos része.” (21. 1.)

A VII—VIII. osztályos irodalomtörténeti könyveinknél sem sokkal jobb a helyzet. Egy-egy író, költő irodalmi arcképe nem