Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1943

7

kelteni. (Vörösmarty: Fehérvár, Gondolatok a könyvtárban;

Arany: Vojtina ars poétikája, Dante.) Ezeket tapasztalva, bátran idevonatkoztathatjuk a R. U.-nak éppen a VI. osztályos tananyag problematikus voltára utaló sorait: „Bizonyára lesz egy olyan része az osztálynak, melyet csak történetileg érdekel ez az anyag, és csak kevesen akadnak, akikre nézve az a tárgykör egyéniségük belső gyarapodását jelenti.” (54. 1.) Hát ez lenne a sorsa a R. U.-ban megnyilatkozó nemes célfeladatnak?

Az V. és VI. osztályos előkészítés így csak hézagos marad. Az irodalomtörténeti ismeretanyag továbbra is a VII. és VIII. osztály anyaga marad. Az irodalmi oktatás célfeladatát: megismertetni

irodalmunk fejlődésmenetét és az egyes írók jelentőségét, iskolai és házi olvasmányokra építve kellene elérnünk. Figyelembe véve azonban az anyag két osztályra zsúfolását, s benne a még mindig túltengő középkori részt, továbbá a tanulók iskolai és iskolánkivüli elfoglaltságát, tankönyveink szűkszavúságát, nem utolsó sorban a kevés óraszámot, esetleg a negyvenötperces órákat, s mindehhez a R. U. sokrétű szempontjait, követelményeit, könnyű belátni, hogy a legjobb szándék sem felelhet meg ezeknek az ideális követelményeknek.

Érthető tehát az egyre több oldalról jelentkező kívánság:

1. Engedjük jobban érvényesülni a nevelő-tanári egyéniséget az irodalmi oktatásban. Ne kössük meg a kezét aprólékos formai és módszertani gátakkal.

2. Az eredményesebb lélekformálás érdekében, tekintettel a Tanterv és a R. U. célfeladataiban megjelölt nagy igényű, sokszor az átlagos tanuló értelmi fejlettségét és érdeklődési körét meghaladó követelményekre, osszuk meg az irodalomismereti anyagot a felső osztályok között.*' így módosulna a fenti két osztály anyaga is.

Barta István.

* L.: Zimándi P. íd. cikkét, s Szombach G. javaslatát. Premontrei évk. 1941-42, 1942-43.