Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1943

6

Nem könnyít ezen a nehéz fogalmi áradaton a vázlatosság engedménye: „Mindezek a fogalmak . . . csak tanításunk lezáró mozzanatai ... Még itt nem törekszünk teljes műismeretre.” (u. o.) Az V. osztályban valóban „korszakokat átérő lépésekkel” rohanunk át az egész nemzeti életen, irodalmon, s mint valami gyorsan pergetett filmen, csak felvillan a tanuló előtt a „pogány magyar, a középkori magyar, a humanista magyar. ■. a mai magyar” arculata, a nélkül hogy belevésődhetnék erősen és lelket formálón leikébe, szívébe. S így célját, hogy a magyar szellem fejlődésének áttekintésére épüljön majd az irodalomtörténeti ismeret-anyag, megint iiem éri el, hiszen addig még évek halvány pora rakódik a Különben is feledékeny emlékezetre.*

A tantervi anyag és a R. U. sokoldalú, mélyebb szellemiséget, érettebb értelmet és szélesebb körű érdeklődést feltételező, tehát nagy igényű követelményei nem az átlagos műveltségű és képességű tanulót veszi alapul. Más a fővárosi, korábban érő, a szellemi élet sodrában fejlődő fiú értelmi színvonala, s más a vidéki, csak az iskola gyakran szegényes és hiányos könyvtárát szomjasan kutató diáké, akinek az érdeklődése erősen romantikus színezetű még ebben a korban, legfeljebb a természettudományos területek felé vonzódik.

Az erősen fogalmi jellegű oktatás ezen a fokon fejlettebb értelmi képességet kíván. A fenti területen tehát mai formájában túlértékeli a tanuló szellemi fejlettségét. így az eredmény nem is lehet arányban a ráfordított nevelő-oktató munkával. Érthető tehát, hogyha maradék nélkül nem valósítható meg a R. U. megkövetelte cél: az t. i. „ .. . hogy megtanítsuk tanítványainkat arra, miként lehet értelmesen hozzányúlni a magyar múlt irodalmi műveihez.” (u. o.)

A VI. osztályos irodalmi oktatás célja: „a tudatos műélvezet fejlesztése és az irodalom életjelenségeinek megismertetése” /olna négy író (Vörösmarty, Petőfi, Arany, Jókai) életsorsának és alkotásainak tükrében, s rajtuk keresztül magyar lélekformálás, a serdülő fiú egyéniségének, lelkületének belső gazdagítása. Tehát messzemenően komoly és művészi nevelői feladat. A tanuló „erkölcsi magatartásának” ilyen irányú nevelését maga a Tanterv is határozottan megkívánja.

Ezzel szemben az a helyzet, hogy ezen a fokon sem előlegezhetünk még sokat az irodalom ismeretből a fentiek alapján. A R. U. pedig irodalomesztétikai és irodalomszociológiai ismeretek közlését is megkívánja. De mindettől eltekintve, maguk a kiválasztott írók is jelentenek tárgyi nehézséget. Petőfi fiatalsága, szenvedélyesen lobogó lelkesedése, életszemlélete, egészséges világnézete, rokonszenves egyénisége, költeményeinek közvetlen tartalma és könnyedebb formája még közel áll a serdülő lelkivilágához és építően is hat reá. Vörösmarty és Arany költészete azonban tartalomban és formában elvontabb. A tankönyvekbe fölvett több költeményük a nemes tartalom ellenére sem tud különösebb érdeklődést, lelkesedést

* V. ö. Zimándi P.: A magyar tanítása az ötödik osztályban. Premontrei évköny 164.1—42. *