Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1943
r tanári munka, a magyar lélek formálás, az olvasmányok erre alkalmas erkölcsi tartalmával és eszméivel a tanár egyéniségén keresztül. Ez a munka a tanulók életkorának emelkedésével, értelmi színvonaluk fejlődésével, érdeklődési körük bővülésével mind gazdagabb, mind színesebb, mind nehezebb lesz. Az irodalmi nevelés is, mint maga a nevelés általában, felsőbbrendű művészet, hivatás, s mint ilyen, egyéniséghez kötött. Az irodalomtanár annyiban közelíti meg az eszményi nevelő-művészt, amennyiben él benne a teremtő képzelet, amennyire gazdag érzelmekben és jóságban lelkivilága, ameny- nyire tisztult és kialakultan erős benne a lélekformáló erő önmagát illetően is, amennyire találékony és emelkedett invenciója és nemes irányítású lélelkaiakító ösztöne. Talán ezek a feltételek sűrűsödnek a régi nevelési elvben: ahhoz, hogy tanítsunk, csak tudnunk kell valamit, de ahhoz, hogy neveljünk, lelket formáljunk, lennünk is kell valaminek. Ehhez a lélekformáló munkához nem elég a csak tudományos fölkészültség, a szakismereteken alapuló szakműveltség. A szív szavával, a lélek melegével kell közelednünk a tanuló leikéhez. Förster szavai eligazító értékűek: Weniger Intellektualizmus, und mehr unsterbliche Seele! Enr ek a tanár és tanítvány szempontjából egyaránt jelentős nevelői n unkának legértékesebb része, az V. és VI. osztályra esik, arra a korra, amelyben a serdülő tanuló a maga válságait éli, amikor bizonytalan, homályos írtakon keresi eszményeit. Itt volna az a terület, amelyen a tanárban az oktató és a nevelő egymást megértve, a nélkül, hogy egymás rovására törne, vállalja a R U.-ban előírt, kétségtelenül nagy horderejű és értékes, de gyakran szinte meg- valósíthatatlanul rendkívüli feladatokat, célkitűzéseket. A mai oktatás hangsúlyozottan nevelő-oktatás, és mint ilyen, sok nehézséget hordoz magában. A nevelő tanár feladata tulajdonképen nem más, mint meggyökereztetni a tanulók lelkében tárgya igazságait és szépségeit Ha azonban ezt a törekvését nem egyszer tiszteletreméltó, de túlzó utasítások és rendelkezések korlátozzák, amelyek szárnyaszegetté tehetik a legszárnyalóbb tanári egyéniséget is, akkor ez a nevelés nem érheti el célját, merthiszen a túlhangsúlyozott. formális elem megöli a lélek és képzelet, alkotásra kész erejét* Mit kíván a R. U. a tanulótól? Már az előzőkből következik néhány szubjektív feltétel: érdeklődés, figyelem, lelkes bekapcsolódás a közös munkába, őszinte lélek- megnyilatkozás, tanulási készség, stb. Objektív feltételek: az isme- * 4 * V. ö. Kát. Alt. Ut. „A fejlődő ifjú jellemének kialakulására . . . nagyobb hatása van a lelkiekben folytonos gyarapodásra törekvő, magasrendü célokért küzdő s növendékeivel közvetlen személyes kapcsolatot tartó tanár sugalmazó erejének, mint a tartózkodás homályába burkolt s bizonyos távolságban és magasságban megközelíthetetlen tanárnak “
