Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1942
22 Pál, a jeles tankönyvíró és a középiskolai vegytani gyakorlatoknak, valamint a kísérletező vegytan tanításnak hazánkban egyik úttörője, rövidesen felismeri tehetségét és érdeklődését. Maga mellé veszi. Az előlegezett bizalomra azután minden tekintetben méltónak bizonyuf. Az 1899—900-as Értesítőben ugyanis, mint VI. osztályos diákról ezt olvashatjuk a természetrajzi szertárral kapcsolatban: az állatok tömését Brósz Emil VI. o. t. végezte. A következő tanévben az önképzőkörben a lábatlan gyíkról, az Ablepharus-ról tart előadást, nyolcadikos korában pedig A vérkeringés szervei és célja c. dolgozatával az önképzőköri pályatételek során jutalmat nyer. Mikor jó érettségi bizonyítvánnyal a kezében hivatását követve a tanári pályát választja, nem kell sokat töprengenie, hogy milyen szakra iratkozzék. Az 1902—3. tanév kezdetén a helybeli Ferenc József Tudományegyetem matematika-természettudományi karára véteti fel magát, mint természetrajz-földrajz szakos tanárjelölt. A kiegyezés utáni Erdély egyeteme akkoron még meglehetősen új intézmény volt művelődésünkben. A Farkas-utcai mai központi épület már megvolt, a Mikó kertben azonban hiányzott a később világhírűvé vált Apáthyánum. A természetrajz-szakon az első professzori nemzedéket — a magyar botanika történetének rátermett bemutatóját, Kanitz Ágostont, a honi protistologiának külföldön is előnyösen ismert művelőjét, Entz Gézát és Erdély földtörténeti múltjának élesszemű kutatóját, Koch Antalt — felváltotta már a második. Az alatt a nyolc félév alatt, amelyet kartársunk, mint egyetemi hallgató töltött az egyetemen, a vegytant Fabinyi Rudolf, az általános növénytant Richter Aladár, a növényrendszertant a magyar floristák büszkesége Borbás Vince, az állattant a sokoldalú, a maga igazát szenvedélyesen védő Apáthy István, az ásvány-földtant pedig a Királyhágón inneni részek alapos ismerője, Szádeczky Gyula adta elő. Mindegyik a maga korában elismert szaktekintély és kiváló búvár. Magántanár az egész idő alatt csak kettő volt: Bálint Sándor, az Országos Szől- lőszeti Kísérleti Állomás és Ampelológiai Intézet osztályvezetője, aki az Ízeltlábúak alaktanát adta elő, s Palágyi Menyhért természetbölcselő, aki A természettudományok bölcsészeti ismerettana címen hirdetett heti 3 órás kollégiumot. Az egyetemi előadások az akkori idők szellemének megfelelően túlságosan részletezők voltak, analitikus jellegűek, s bizony a természet egész világáról nem adtak összefoglaló, áttekintő képet. Földrészünk főiskoláin a századfordulón különben mindenütt ez a szokás járta. A magyar föld sem jutott kellőleg szóhoz. Borbás Vince egy-egy kollégiuma s Szádeczky Gyulának Erdély geológiája címen' hirdetett féléves előadása mintegy előhírnökei voltak a negyedszázad múlva már általánosan érvényesülő kívánalomnak, a honiföld beható természetrajzi ismertetésé
