Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1942
14 bárt pedagógiai fokozataitól sem. A múlt század második felében íródott piarista tankönyvek legalábbis erre engednek következtetni. Ha kellett, tudták az ismereteket kérdve kifejtő módon tanítványaiknak átadni. A szép előadástól, tehát a közlő módszertől sem fáztak. Az idősebb nemzedékbe tartozó tanítványok közül nem egy emlékezik vissza hálával egy-egy ilyen külsőben tartott magyar, vagy történelmi órára. Amikor a századfordulón szinte általános kívánalommá vált a sokoldalú szemléltetés, a krétafizika és vegytan helyett a kísérletezés, a közeibe és távolba rendezett honismertető kirándulás, a piarista iskola ismét nem maradt el. Hasonlóan megértette Gaudig és Kerschensteiner munkáltató oktatását s elegendő teret enged a mostani csillagzatnak, a tanulók öntevékenységén alapuló és élményszerű oktatásnak, ismeretszerzésnek. Mélységesen tévedne azonban, aki azt hinné, hogy az egymást kergető módszertani divatokat mindenkor igyekezett maradéktalanul kiszolgálni. Velük szemben is tudott vaskalapos lenni és ha kellett, állta ,,a pedagógiai maradiság” vádját. A piarista iskola minden tanára ugyanis éppen papi jellegéből folyó hosszú időt igénylő képzése folytán tudta és tudja, hogy az ismeretszerzés és ismeretátadás, valamint a megértés nem puszta mechanikai, gépies folyamat. Ebben nem a külső eljárás szabatosságában és tökéletességében van a hangsúly. Minden ismeretátadásban, megértésben, tehát tudásszerzésben ugyanis van egy titokzatos, ha szabad magunkat így kifejeznünk, misztikus pillanat. Ez pedig az, amikor a lélek szól a lélekhez a krisztusi szeretet hangján s természetes:, hogy ezen a nyelven a kettő meg is érti egymást. Iskoláink a hogyan kérdést mindig erről az oldalról igyekeztek megközelíteni. Innen is kapták a Scholae Piae elnevezésüket. Aki az iskolai munkában a külsőségeket keresi s ezt a teremtő pillanattal párosult hangot és ihletet nem érzi meg, az köny- nyen válik módszer-fetisistává. Az már nem annyira módszeresen tanít, mint inkább módszereskedik. Ilyen, már a szemfényvesztés határán mozgó mutatványok előtt azonban a piarista iskola mindenkor bezárta kapuit. # # # Az újkori Egyház vezető szerzetesrendje minden kétséget kizáróan a Jézustársasága. Sokoldalú tevékenységük mellett a tanítás terén is elévülhetetlen az érdemük. Enemű munkásságukról a művelődéstörténelem csak az elismerés hangján szólhat. Tanító eljárásukat— az iskolák szervezését, tagozódását, a tananyagot és módszert illetően — hosszú évtizedekre egyik legtökéletesebb alkotásuk, a Ratio Studiorum szabályozta. Közismert, hogy végleges formáját
