Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1942
13 A 'piarista iskola ezek szerint elsősorban világnézetet adott. A tananyag csak eszközül szolgált. Ehhez a célkitűzéséhez különben mindig is következetes maradt s éppen ez óvta meg, hogy a didaktikai materializmusba elmerüljön, mint annyi sok társa a történelem folyamán. Tanárai megérezték, hogy non múlta, séd múltúm. A koncentrációt gyakorlatban vitték keresztül. Éberen őrködtek azon, hogy tanítványaik fejét ne töltsék meg puszta ismerethalmazzal. A tudást mindig sokra értékelte a piarista iskola. Nem feledkezett meg azonban sohasem alapítója intelméről: scientia ornat, séd virtus coronat. Tanítványaiban ezért igyekezett élmény és átvétel segítségével a személyes világnézetet kifejleszteni.9 A szépséget, jóságot és igazságot a tananyag közlése közepette egész életre szóló élménnyé tette s ezt többre értékelte, mint azt a tudásmennyiséget, amely ehhez segítette. Nemes tartalmú s nem üres formákkal megelégedő tekintélytiszteletével és előkelő nevelői légkör megteremtésével s nemzedékeken át való megőrzésével — mint pl. a kötelező szentmiséken és litániákon való megjelenés, a tanítás előtti és utáni ima, a vasárnapi szentbeszéd, másnéven a fogalommá vált exhortá- ciók, — ezt még jobban megerősítette és alátámasztotta. Mindenkor az egész embert igyekezett megfogni. Nem elégedett meg csupán az értelem pallérozásával. A kiművelt emberfőtől melegen érző szívet és erős akaratot is kívánt. Csak így remélhette ugyanis, hogy később az életben majd nem riadnak vissza a cognitio et obsequium Dei-től, a profectug in litteris-től és az amor virtutum-tól. A piarista iskolákban végzett tanulók éppen az ott nyert világnézetük alapján a társadalomban egész sajátságos, dicsekvés nélkül mondhatjuk, szerencsés típust képviselnek. A didaktikai materializmustól való irtózásuk megóvta őket a didaktikai formalizmustól is. A pedagógiai hogyan a piarista iskolában sohasem volt lényegtelen. Szentatyánk leveleiben ismételten utal arra, hogy tekintettel kell lennünk tanítványaink lelki világára és felfogó képességére. Nem egy alkalommal sürgeti a könnyebb és célravezetőbb módszer alkalmazását. Ebben a tekintetben különben maga jár elől jó példával. Némely tárgyat már szemléltetve tanít. A módszert illetőleg fiai a későbbiekben is megfogadták tanácsát. Minden életrevaló újítás a piarista iskolában otthonra talált. Voltak évtizedek, amikor a katekizáló módszer járta. Nem irtóztak Hero Vácz Jenő S. J.: Világnézetalakítás a 'nevelésben különös tekintettel a Ratio Studiorumra. Budapest, 1942, p. 7—8. és Hemm János S. J.: A jezsuita nevelés. A jézustársasági Pécsi Pius gimnázium Évkönyve az 1941—42. tanévről, p. 6—13.
