Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1942
12 tudósával való kapcsolata közismert. Leveleit ismételten így írja alá: Doetor Calasanz. Fiaitól szintén alapos műveltséget kíván. Ezért a legjobb mesterekhez küldi őket tanulni. Rendszeres konferenciákon alaposan megbeszélik a tananyagot, valamint a tanítás és tanulás célszerű módszereit. Mintául a kor elismerten legjobb iskoláit, a jezsuita-rend vezetése alatt állókat választotta. Nem utánozta azonban azokat szolgai módon. Csak a főbb kereteket fogadta el. Elemi tagozata háromsztályú. a gimnáziumi meg általában öt. Az előbbiben a hangsúly az olvasás, írás és számolás elsajátításán van. A gimnáziumi tagozatban is ki-kiütközik ez a gyakorlati vonás. Kalazancius ugyanis nemcsak az Egyháznak, hanem a polgári társadalomnak és hazának is hasznos polgárokat akart adni. Ezért a latin nyelv elsajátításán kívül különös gondot fordít a tárgyi ismeretek közlésére. Iskoláiban a latin auktorokat tárgyi magyarázattal kísérik, rendszeresen tanítják a mennyiségtant. A jezsuita iskolákkal ellentétben, amelyekben eruditio címen némi reális vonatkozású ismeretet is tanítottak, a tanulók meglehetősen sok természettudományi, honi történelmi, földrajzi és bölcseleti tudáshoz jutottak.7 Ez a törekvés magyar földön is érvényesült. A szabadtanítás korában a helyi és nemzeti törekvéseknek általában bő teret engedtek,8 anélkül, hogy ezáltal tanításuk az egységét elveszítette és tanítványaikat túlterhelték volna. A piarista iskolák tagadhatatlanul ily módon gyakorlati jellegűvé váltak. Igazán az élet számára neveltek. Ezt a vonásukat megőrizték később is. amikor az állam már egyre jobban magának igényelte nemcsak a tanítás ellenőrzését, hanem vezetését és irányítását. Az első és második Ratio Educationis, majd az Or- ganisations Entwurf s a kiegyezés utáni Tantervek közepette is megtartották életközelségüket és korszerűségüket. Miképpen volt ez lehetséges? A meglepő választ kissé kerülő úton Szentatyánkkai adhatjuk meg. Leveleiben egy helyütt ezt Írja: „Az aritmetikai osztályban olyan tanítóra van szükség, aki nemcsak az írást és számtant tudja tanítani, hanem az Úr félelmét is. Mert ebből az osztályból mennek ki a fiuk az életbe, hogy valamilyen mesterség elsajátítására adják magukat. Nagyon fontos tehát, hogy az Űr szent félelmétől teljesen áthatva lépjék át az iskola küszöbét”. 7 Kari János: A földrajzi oktatás a piarista iskolákban az első Ratio Educationis előtt. Magyar Pedagógia, 48 k. 1939, p. 170—181. s Fináczy Ernő: A magyarországi középiskolák múltja és jelene. Budapest, 1896. Hornyánszky Viktor kiadása, p. 24—26; U. az: A magyar- országi közoktatás története Mária Terézia korában. Budapest, 1899. A M. Tud. ‘ Akadémia kiadása, I. K. p. 146—163; U. az: Az újkori nevelés története. M. Kir. Egyetemi Nyomda kiadása, 1927, p. 285—286.
