Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1942
9 és formálni.2 3 Az ilyen egyének, ha egyben erős erkölcsi személyek is, iskolákat alapíthatnak. Szentatyánk szintén az emberiség eme jótevői, kiválasztottjai közé tartozik. Ehhez a lelkiadottsághoz járult még néhány szerencsés faji vonás. A spanyol lélek erősen hajlandó a misztikára. Kiváló szerzetes és katona/' Mind a kettő teljes odaadást, egész embert kíván. Egész bizonyos, hogy az a benső szózat, amely az örök Városban a hivatását kutató fiatal paphoz szólt: Tibi derelictus est pauper, orphano tu eris adiutor, alkalmasabban előkészített lelket a történelem folyamán talán nem is hivott az ifjúság nevelésére. Ehhez az egyéni és faji adottsághoz járult azután irányítólag Rómának, a népek nevelőjének és a nemzetek anyjának akkori szelleme és célkitűzése. A bensőségében és áhítatában megújhódott pápaság kemény harcot kezdett az újkori pogánysággal. Eme küzdelmében fokozott jelentőséget tulajdonított a nevelésnek és tudásnak. Rövidesen felismerte s csakhamar alkalmazta is az örök igazságot: az emberiség szellemi irányításában a hosszú időre szóló változásokat mindenkor az iskolára kell alapítani. Az iskolának azonban tanítókra, nevelőkre van szüksége. Ezek nem lehetnek többé a pogány- kor oktatói, akiket a társadalom megvetett s nem egyszer rabszolgákkal egyenlően értékelt. Nem is lehetnek ritkán jól s annál gyakrabban rosszul fizetett, lenézett mesterek, alkalmazottak és hivatalnok-félék. Hasonlóan nem kívánatos és nem is szerencsés eredményekkel kecsegtető, ha egyesek csupán sokágú munkakörük „mellékfoglalkozásaként” gyakorolják. Ide egész emberek kellenek, égő lelkek. S az újkori rendalapítók között Szentatyánknak éppen az a nagy érdeme és történelmi jelentősége, hogy ezt felismerte. A tanítást az istenszolgálat egyik nemének minősítette és a szürke polgári s könnyen elszíntelenedő foglalkozásba transcendentális etikai értéket öntött. Megteremtette ezáltal azt az igazán európai praeceptor típust, akit egész élte munkájában az Evangélium szelleme éltet s akinek egyedüli eszményképe a Mester. Ezzel azonban egyúttal feleletet adott egyszer s mindenkor arra is, hogy földrészünkön ki neveljen, oktasson és annak milyennek kell lennie. Kétségtelen, hogy ezt a kimondottan evangéliumi szellemben dolgozó oktató-nevelő típust a világiak között is nem egyszer megtaláljuk. Fogadalommal, esküvel azonban egyedül a szerzetesek kötelezik magukat erre. Közöttük Ka2 Friedrich Schneider: Unterrichten und Erziehen, p. 33. Verlag Benziger & Co. A. G. Einsiedeln/Köln. 1910. 3 H. A. L. Fisher: Europa története. X. K. p. 499—510. II. kiadás. Singer és Wolfner Budapest, 1943.
